Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban
oldalt, kissé távolabbra. Ujabban két kiskereken guruló, ritkán lécezett szalmahordótaligával hordják ki a már kész rudast. Két rudashordó elől-hátul alá dugja a rudakat, egyik átdobja rajta az egyik rúdhoz erősített kötelet, amelynek végét a másik a saját rúdjára csavarva és így leszorítva viszik fel létrán a kazalra. Legújabban ezt a munkafolyamatot az elevátor végzi. Nagyjában ennyiből állott a 16 egészrészes férfi munkája a cséplőgépnél. Most lássuk, mit kellett végezni a 7 félrészes nőnek! így közlilök kéve vágó , aki az asztagosok által elábehányt kévéket kötelékénél fogva egyenként felemeli, átnyújtja az etetőnek, s míg az a kévét megragadja, a kévevágó gyors mozdulattal átvágja a köteléket egy kaszapenge darabból készített fanyelű késsel. Utána azonnal a másik kévéért nyul és hasonlóan jár el vele. Gyorsan kell dolgoznia, mert a négy asztagos sürtiegymá sután zúdítja elébe a gazt s nagyon kell igyekeznie, hogy be ne hányják kévével. Emellett arra is vigyáznia kell, hova lép, mert a nyitott dobkosár mellett egy óvatlan lépés könnyen végzetessé válhat. Ha a sebesen forgó dob acél sínjei elkapják a lábát, vagy akár csak a szoknyája szélét is, menthetetlenül elveszett. A múltban többször fordult már elő ilyen - többnyire halálos végű - szerencsétlenség. A kévevágók az etetőkkel együtt váltják egymást 10 zsákonként. A többi 6 félrészes tulajdonképpen ugyanazt a munkát végzi a törek- ős n péva H (polyva) rakásnál, mint az egészrészes férfiak a szalmánál. Munkájuk csak annyival könnyebb, mint a férfiaké, hogy a rudasponyvába, vagy dróthálóba rakott törek és péva, melyet a kazalra hordanak fel, súlyra nem nyom annyit, mint a rudasba gyűrt szalma, melyet a férfiak visznek két pányvásrndon a szalmakazalra. Ezzel szemben a törek- és pévalyuk kikaparása, mely kizárólag a félrészesek dolga, a legkellemetlenebb és legpiszkosabb munka az egész cséplésnél. Különösen hosszantartó száraz időben a cséplőgép annyira összetöri a gazt, hogy néha több a törek, mint a szalma. A törek és pévalyukból ömlik a por, meg az aszottpihe, hogy sokszor a porfelhőben alig lehet látni a félrészest, aki gereblyével, villával kaparja ki a töreket, pővát a törekhordóponyvára. Néha alig kap lélegzetet, fojtogatja torkát a sűrű, finom por, mely izzadt testére rátapad, s kiveszi ábrázatát emberi formájából. Hát még ha árpát csépelnek! Az árpa finom pora kegyetlenül csípi, égeti a bőrt, s hiába
