Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban
a nap is lemegy már airs as aznap lerágott tarlát feltakarítják és a keresztrakással elkészülnek. Sokszor bizony 10-11 éra tájban kerülnek a fökrébe lyre. Ha semmi nen jön közbe, ami akadályozná az aratás munkáját, két hét alatt elkészülnek rele. De, ha közben zivataros eső jön, vagy szélvihar kerekedik, amikor néha nég a széthányt kereszteket is ujből össze kell rakni, az aratás befejezése napokkal is eltolódik. Ilyenkor nég a kaszás panaszkodik jobban, hogy tovább kell kosztolni marokverőjét. Az öreg emberek közül már sokan beismerték, hogy az aratásért a kaszás kapja a nagyobb bért, de a marokverő végzi a nehezebb munkát, érdekesen írja le az öreg 70 éves Szálai András 1919 január 23.-án keltezett feljegyzéseiben a turkevei marokverők kegyetlenül nehéz munkamódjának kialakulását. Szerinte a 60-as, 70-es években még lóval nyomtattak csak. Aratáskor a kévét még nem kellett bekötni, csak petrencébe rakták a marokverők, a kaszások pedig össze-derekazták és mégis fizettek a marokverőnek öt véka búzát,egy véka árpát, egy forintot és egypár bocskort. A 70-es évek hátulján kezdték a kalászokat kévébe kötni, amikor gőzgépekkel kezdtek csépelni. (D. Kovács Sándor 98 éve öreg gazda szerint 1873-ban hozta az első tüzesgépet Tnrkevibe "Vármány" (Warnann) nevű turpásztói bérló.) ,Az aratás megkezdése előtt a gazda elment a rétre:a Boroszlóba, Balára, Far kaszugba, vagy Ecsegtóba, s onnan jó szekér gyékényt hozott és abba kötözték a levágott gazt. likőr megindultak a kaszások, az egyik marokverő csak a gyékénykötelet rakta, semmi más dolga nem volt. A másiknak meg az volt a dolga, hogy a kötélbe rakja a gazt. Két villahegyből lett egy kéve. Mikor a kaszások két rendet levágtak, letették a kaszát, egy kicsit szusszantottak és megindultak kötni a marokverők meg leültek a rend végén tereferélni s csak onnan nézték, melyik kaszás ér ki előbb a renden a kévekötéssel. Megesett az is, hogy ők is bekötöttek néhány kévét, hogy az ő gazdájuk legyen az első. Csak éppen amiért felverték és Összehordtak a gazt, de be nem kötötték, mégis hat véka búzát, két forintot és egy-pár bocskort kaptak.' Szálai szerint csak a 90-es években kezdődött a marokverő munkaerejének kizsarolása olyan formában, mintahogy az szinte máig is megmaradt. írásában arra a bizonyos valakire, aki szerinte az ilyen munkát elkezdte, s utána szokássá vált, a női nem nevében ily átkot szór: w Te átkozott asszonyi lény, még a föld is vessen ki magából, a-
