Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán 1.

A kendermagot ugy csépelik ki, hogy a csűr földjét tisztára elseperve két sorban leterítik rá a kibontott kévéket, fejjel egymásnak fordítva, rájuk keresztben egy-egy rudat, hogy a csép fel ne kapja a kendert és cséppel csépelik ki, mint a babot. - A magvas kendert télire fa közé teszik, vagy cölöpökre, csűrbe. Kjaharángjéb

on a gyermekek is nyünek 11 éves koruktól, de csak a kender széliben, - A virágost 11 hétre nyüvik. Egy markot hóna alá vesz, nyü hozzá még.egyet, a kettőt egy-egy szállal átkötve kidobja, a végén összepárolják. Áztatás előtt a virágost nem száritják. - Az ezelőtti öregek nyüvéskor lehúzták a futókát, ma nem. A magvast pasztánként nyüvik, kiki csak egy magasságút; ha van egy kévényi, rögtön köti is fel. - A magvas kendert élőfa közé, cölöpökre elrakni nem szokták, azt tapasztalták,hogy az beázik. Csürgeren dán keresztbe fektetett rúdra teszik. Mátyusban 12 hétre nyüvik a virágost. Van aki szárassza a mezőn, van, aki csak zőüdön áztatja el. A magvast hagyják megérni; a virágos után hat hét múlva nyüvik. A magot a mezőn csépelik ki /az udvaron az aprójószág bántja/. Nagy házivászon ponyvára csépelik félméteres bottal. A magvast faág közé, cölöpre nem teszik, csak kokasülőbe

. Benken 12-13 hétre nyüvik a kendert. Ha jó idő járt rá, hamarabb. Gyakran egyszerre nyüvik: a magvast ia a virágos nyüvóBi idejében. /Magkendert külön vetettek/. - Erre azért van szükség,mert a nyiri homokon esetleg kisül a kender. Nem mindig nyüvik egyszerre a virágost és magvast: az időtől függ. - A nyüvő, amint kinyütt egy markot , lábához veri, hogy a göröngyök lehulljanak a gyökérzetről, és a markot leteszi maga mögé a földre. A következőt szintén s i.t, Nyüvés után sorban összeszedi a markokat és összepárolva felköti: 2-3 marok egy kéve; ha vékony, négy is, - Nyüvés után nem száritják; egyenesen viszik áztatni. Ha a magvast külön nyütték ki, a magot a mezőn csépelik ki, lepedőre, napraforgó-góréval /az könnyű/. Bottal, sulyokkal nem csépelik, mert azzal "

szíjjelpüfölik a magot". A kicsépelt magot kézzel felemelgetve szélnek bocsátják

, hogy kivigye a pelyvát, vagy pedig hon kirostálják buza v, gabonarostán /gabona » rozs/, A magkendert nem nyüvik, mert vastag s a gyökere erős: baltával vagdalják le és fűtésre használják, Tiszamogyoróson a virágost és magvast többnyire egyszerre nyü-