Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán 1.
23o raktározási módnak nincs neve. Nagy- és Kislónyán egyaránt megtalálható, de nem gyakori. Mikor már a csűrt mai formájában kezdték épiteni, akkor a kendert a csűr kokasölőjére tették fel. - Az óulpadra /istállöpadlásra/ ís szokták tenni, a gerendákon keresztbe fektetett rudakra. Ma már a gazdasszonyok legnagyobb része e két hely valamelyikére rakja a kenderét. A házpadra nem teszik, mert ott kémény van, a kendernek pedig elég egy sziszkora /szikra/ "mán lobban". Szalókán "tizenkét hetet kell betőütni" a virágos kendernek, csak akkor nyüvik. Van ugy is, hogy 13 hétre; a fóüd is hordja . - Külön nyüvik a virágost, külön a magvast, mert az előbbinek gyengébb, finomabb a szösze az utóbbi nélkül. - Kinyü egy marokra valót, hóna alá szorítja, nyü még egy markot hozzá, akkor a kettőt két szállal öszszeköti, kidobja. A végén össsepárolják; 3 marok egy kéve. - Az aljakendert apróságnak hívják; Szalókán ezt is kinyüvik, csepünek jó, feJ63ZÖBZ ugy sem lesz belőle. Ajjának az összetörtet nevezik; azt nem nyüvik ki, - A kinyütt virágos kendert a tornácra rakva hagyják állapodni , egy-két napig; jobb a szösze, A magvas kendert augusztus utóján nyüvik; ha szárazság van, a hó közepén. A mezőn cséplik, kiterített pokrócon, lepedőn, bottal. A magot lisztestarisznyában a pad kakasülőjén keresztül teszik,A kendert a szilvafa közzé, ólpadra, csűrbe. Bátyúban nyüvés közben a kinyütt markokat elteregetik egymás mellett, hogy száradjanak. Nyüvés végén összekötik kévékbe; a legutóbb kinyüttet utoljára, hogy addig is szikkadjon. A virágost nyüvés után nem viszik azonnal áztatni, Ők ugy tapasztalták, - hogy jobb, ha kint szikkad másnapig a mezőn. Ettől olyan lesz a szösze, mint a selyem. Hármas sorban rakják, mint a magvast, hogy össze ne pálljék. Azért nem viszik haza, mert összepállanék. Bótrágyban nyüvéskor lehúzzák a kenderről a csuszóufulánkot /futóka/, - Ezelőtt a kinyütt virágost áztatás előtt megszárították otthon az udvaron. Markonként volt összekötve a kender, a házalja, ólalja tele volt a felállongatott virágossal. Ha kiszáradt, hozzacsapdosták az eperfához, hogy lemenjen a virága, több baj volt vele. Csak ezután kötötték kévébe.
