Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán 1.
dőthesse fel könnyen. A kerék tusájukon állnak, de nem szétsátoritva . - A kévéket megolvassák, de nem nagyon lopnak belőle, kendere mindenkinek van. Az igy felállított kendernek osoméu a neve. Jó napos időben 2-5 napig szárad a magvas a mezén. Időnként cserélgetik: a középső aort kihozzák szélre, hogy Jobban érje a levegő, ügy állitják, hogy Jól süsse a nap a magvát. Vigyázni kell; hogy a szél fel ne döntse a kendert. Aki a mezőről jön hazafelé, hozza a hirt az otthon levőknek: "A kenderesomőn tokát feldütötte a szél!" Kimennek, felállítják újra. Ha esőre van kilátás, a kendercsomó tetejét berakják a lekaszált aljakenderrel, hogy be ne ázzék, mert akkor a magja kicsírázik, használhatatlan lesz, a kévék belül megrothadnak, kivül megfeketednek. A tartós eső által megáztatott kender fekete szöszét a szapulás sem fehéríti ki, bebarnul. Hem is fonják meg az ilyen szöszt, hanem a kötélverő kantárt, istrángot készit belőle a lovaknak. - Sgy-két eső még nem árt, csak a hosszabb esőzés. - Ha betakarni már nem tudják éa megázott a kender, akkor alját szétsátoritva nem sorban, hanem egyesével állítják fel, hogy fújja a szél, hamar kiszáradjon. Mikor a nap már feketére égette a kender bugóuját . akkor lehet csépelni. Nem egyszerre szárad valamennyi mag, esért a kendert nem hozzák haza, kinn csépelik a mezőn. Ponyvát, vagy lepedőt terítenek a földre, a kévét kioldva kiterítik, ugy hogy csak a feje, a. maggubók legyenek a vásznon. A cséplés eszköze régen a kótics . r. kőtis volt Aeirását lásd a vágás előtt/. Ma már nincs* Sulyokkal szoktak egyesek csépelni, a keskeny oldalával, de legtöbben mégis egy kis rövid bottal csépelik, mint a napraforgót; a bot neve némelyek szerint ütlek . Kiverik a magot, de vigyáznak, össze ne törjék; sokan azért nem szeretik a sulyokkal valő cséplést, mert töri a magot. Ha egy kévét kicsépeltek, kifordítják, a belsejével kifelé és ugy kötik újra kévébe, mert a gyenge őszi nap a kéve belsejét nem süti át, igy onnan a mag, nyers lévén, nem pereg ki a csépléskor. Visszaállítják a kévét, Jön a következő. A sorok még egy métértül is szaporáb bak- távolabb vannak, hogy a nap jól érje a kendert. Ha ez összes kávékét kicsépelték, s magot kell kitisztítani a töremorától : levéltörmelék, bugó, Ilkája /magtokjs/ A tisztítás két féleképen történik: kirostálják gabona-rostén ..vagy kiszelelik . Az utóbbi csak akkor lehetséges, ha van légáramlás. A magot a magasra tartott rostából lassan szórják a lepedőre, a szél közben a könnyebb
