Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Molnár Mária: A párválasztás és házasság néprajzi vizsgálatához

sokan vállaltak napszámos munkát is. A szegény parasztok mintegy 2/3-a nagyon csekély földből, vagy földbérletből

26 élt, ez azonban csak igen szűkös élet szinvonalat biztosított. £zért kiegészítésül napszámos ós részes munkát vállaltak u27 gyanugy mint a teljesen földnélküliek. A parasztgazdáknál dolgozó teljesen nincstelen házi cselédek száma 10 év alatt PB a hatszorosára emelkedett. A házi cselédek és napszámosok mindnyájan agrárproletárok, minden merev határvonal nélkül, mindössze a munkalehetőségektől függött, hogy cselédnek vagy napszámosnak állnak-e el. A napszámos munkákat a kapálást vagy szőlőmunkát a tehetős gazdák birtokán végezték, de aránylag nagy munkalehetőséget biztosítottak a községben levő uribirtokok,*® néhány esetben a szomszédos községbéli nagybirtokok is.*^" Ezek a munkák minden esetben pénzbéres munkák voltak. A 20-as években egyes munkákban általános

1 a szakmánybér, amikor is a munkások egy évre aratónak vagy szőlőmunkásnak szegődtek. Ilyenkor kaptak 1 hold kukoricaföldet és naponta 7 kg. búzát. Volt más, hogy csak aratónak mentek el, "nagy csapatban" /42 emberből állt/, vagy "gépes csapatban" /21 emberből állt/, amely utóbbi csak 8 napig aratott a munka elején, utána csépelt. Az aratásért a 11. keresztet kapták, csépléskor minden 100 q búzából 3 q-át. A parasztgazdaságokban és uribirtokokon egyaránt voltak cselédek: "ember-cseléd: béres", "gyerek cseléd: kiskocsis, ökrös gyerek, nyomtatólovas-gyerek". Az "ember-cselédek" szinte minden esetben csak házasodásukig szegődtek el. A cselédek bére részben természetbeni bér, részben pénz bér volt.^* A cselédek közé számították a csordást, az éjjeliőrt és a kerülőt is. A két világháború között - kivéve a két gazdasági válság idejét, 1925/27-et és 1930/31-et - volt munkalehetőség a községben ill. közvetlen környékén.A század első éveiben - 1900-1907-bén - a szőlő újratelepítése előtt volt a gazdasági válságok idején jellemző munkahiány. A községen kivüli munkaalkalomnak kínálkozott a gyárba-járás^ és a summásmunka, amely itt elég nagyméretű volt. A gyárimunkás-