Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Molnár Mária: A párválasztás és házasság néprajzi vizsgálatához
reggel már 3-kor keztük. Itt se rokon, se szomszéd nem számított." Végh János 66. 34. Cseléd bére 1923-bam 18 köböl élet, 40 Ft., 6 a fa, 20' kg. só, 12 kg. szalonna. 35. "Irigyeltek voltunk, mert az apám járt a vasgyárba dolgozni. Több gazdaember eljött hozzánk pénzt kérni. 19C0 körül nem volt pénz a faluban. Csak a szőlő után lett több pénz." Balogh László 73. 36. "1909-11-ben vasgyári munkás voltam, 12 órát dolgoztunk eg" nap, nem volt rossz, de szólt a pacsirta, a vágy hazahozott, a földhözragadtam." P.Nagy József 74. 37. "1904-1905-ben msnt ki a legelső csapat Amerikába, akkor kevesen mentek el, 6-7 ember. 1926-27-ben sokan mentek Kanadába. 1932-ben 4-5 ember ment ki." Balog László 73. 38. n k szegényebbeknek több ruhájuk volt, mert elmentek napszámba. Apámnak 12 hold föld volt, két órakor már a határba voltunk 10 órakor kerültünk haza, akkor még a jószággal bajlódt- ika Vesz kedtünk, mert a szolgásaknak fehér harisnya, cipő volt, nekünk meg takarás után bubából vett egy pár csizmát Mesapám, tavasszal papucs lett belőle. Hiába, mink nem járhattunk olyan cifrán, mint aki napszámra járt, mert mindig fődet vettünk, hogy JIK son mindegyik gyereknek." Boncsér Gáborné 75. 39. "Szépen ^árt mindenki, a diszités került sokba, drágább volt, mint a ruha. Napszámos, szakmányos, kepés volt, abból oszt tellett, még sommások is voltak, hogy ruhát tudjanak venni. Az anyja csak mind: ugy csinálta, hogy legyen ruháravaló. Majd minden ünnepre uj ruhát varrattak. A nagyjányok megkeresték maguknak a ruháravalót. A pénzt odaadták az édesanyjuknak, de hiába kellett volna másra, abból cse'' ruha lett mindig." Cseh Dezsőné 74. 40. "Én utánam volt, hogy egy asszony lakott a faluban, aki elcsinálta az asszonyoknak a gyereket, 3 q, búzát fizettek érte. Az én időmben nem, az én szüleim idejében sem volt ilyen." Serki Józsefné 65.
