Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."
örökre veszve lón. A te ocsmány és gaz mived ez utálatos Osztrák ház és a te czimborádé a Sátáné, melly jelenlegi időszakban kiterjeszté vérző hazánk felett fekete szárnyait, hogy azt lefedezze és éjczakát hozzon a már felvilágosodott magyar hazára. Óh Isten! Igazságnak Szent Istene! Meddig bünteted még nyomorult hazánkat, s mikor űzöd el a Sátánt és czimboráját érdemlett helyére?..." (EA 5712, 4. p.) Vannak azonban, kik korainak vélik a jobbágyfelszabadítást, köztük Házy Alajos, a tüskevári plébános: „Hazánk történetében uj korszakot képez az 1848. év, nemcsak azért, mivel a nemzet ősi jogait, melyeket az osztrák házbéli királyok nyirbáltak, visszaszerezte, de az emiitett évnek vívmánya a jobbágyság felszabadítása, robot, dézsma eltörlése és a polgári egyenjogúság törvényszerű megalapítása is. E nagyszerű vívmányok, melyekre a nép nem volt előképezve, sok helyütt az embereket elkábították ... a jobbágyságot felszabadító törvény sok helyen megzavarta a népet... 1848 év óta a katonáskodás sok bűnt hozott be. A káromkodás általánossá lett, ritkaság, ki ez ocsmány bűntől ment lenne, mert már gyermekkorban megszokják." (EA 5712, 1, 3. p.) Vannak tehát, akik kétkedéssel szemlélik a történteket, s ennek megfelelően magatartásuk visszafogottabb, részvételük a hadi eseményekben csak rövidebb időszakra szól. Szemléletes példa erre a kunszentmiklósi tanító, Földváry Antal beszámolója. Az „oskolai" anyakönyv üres lapjaira jegyezte fel naplójegyzeteit. Az eseményekről a 319-320. lapon számol be: „... 1848 ... Márt. 15-kén ütött ki a forradalom Pesten, az ismeretes 12 pontokat fel olvasták. Jul. 13 indult az őrsereg Halas alá, 24-kén estve 6 ágyút kisértünk Szabadszállás alá. Septemb. 25-kén mentem Solt alá a Révbéri erdő melletti Dunához táborba, 29-kén estvére jöttünk haza. 30-kán estve 9 órakor Zichy akasztása, Lórév alatt a Csepel szigetbeli Duna parton történt, — lámpa világnál. October 1-ső nap étszakáját nagy esső szakadásba az akasztőfátol egy puska lövésnyire töltöttük szabad ég alatt, de azért tsendesen. Másnap étszaka egy fertály 12-re riadót doboltatott az őrnagy, mentünk az gőz hajó ki álláshoz, de gőzöst nem találván a Duna parton el dűltünk, és tsak Kedden reggel gyalogoltunk Adonyon Szolga-egyházán keresztül Seregélyes alá. Itt találtuk a kivül táborozó Miklós huszárokat, Hunyadi csapatot, és a rendes gyalogságot. - Vert az esső a szabad ég alatt háltunk. — Szerdán reggel korán meg indítottak bennünket — elől a Szent Miklósiak, Szabadszállásiak, Fülöpszállásiak és Laczháziak. Fél mértföldet mehettünk, a midőn Fövenyes nevű pusztán egy kis erdő mellett fegyvereiket le rakva találtunk 1269 főre menő Brodi határ-őr vidéki katonaságot és 11 tisztet. Ezeknek kísérete reánk Sz.Miklósiakra bízatván 7-kén reggel Pestre szállítottuk őket gőzhajon és az új-épületbe szállásoltuk. Vasárnap estve haza tértünk, — s eddig tartott az egész katonai életem." A továbbiakról csak egy-egy rövid mondatos, ironikus megjegyzés szól: 1849. ... Május 6-kán függetlenségi ünnepet ültünk, melynek később meg ittuk a keserű levét ... Augut. 13. Vége lett a Komédiának, — le rakták a fegyvert Világosnál, — és lett belőle 20 évig tartó Tragédia, — hordoztuk a nvomorútság nehéz igáját, — mignem osztán 1867. Febr. 20-kán a 2-dik Magyar Ministerium ki neveztetett." (Lm. 319-320. p., EA 23002) Nem kétséges azonban, hogy az idézett szerzők is felszabadító élményként élik meg a 48-as változásokat, főleg amíg azok az alkotmányosság látszatával bírnak — vagyis a törvények királyi szentesítését ők is komolyan vették. Balogh Gábor a forradalomról és szabadságharcról szólva kifejti, hogy a polgári szabadságjogok és az alkotmányos szabadság eszméjével azonosul, a trónfosztással azonban nem ért egyet. Deák híve, de Kossuth szónoklatai őt is meghódítják. A jurátus, köveskáli nemes iljú számára a 25 esztendős korában szerzett történelemélmény ötven év távlatából visszatekintve is inkább riasztó, mint hősi. A születő szabadság légkörében a népi indulatot is felfedezi,
