Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
a csillagda mellett volt felállítva - ezen épületet a várbeliek rommá lőtték és fel is gyújtották. — Ezt megelőzőleg Pest bombáztatásakor — s égése közben — ott volt századom éppen előőrsön a Gellért hegyen, parancsot vettem, hogy az épületből a csillag vizsgálló szereket hordassam ki, s helyezzem el Budán egyik szélről levő épületbe. Ezen nem épen kellemes / [31] és díszes kötelességet valóban én hajtottam végre. Tiszti ruhámat Pesten csináltattam a jurátusok szabója - Tóth Gáspár urnái. Ez csinálta jurátusi magyar nadrágom s atillámat, mert akkor — bakancs-gutsma és karddal — párosulva, magyar öltönyben esküttünk fel, s ilyenben tettünk vizsgát is; nem ám németh mundrában. Pestre a dunán átt ladikokkal volt a közlekedés, még pedig körülbelöl a mostani vasúti híd táján, mert a várból a 24 fontos ágyukkal a ladikokra lőttek. Tán egy hétig voltunk kelenföldi táborunkban, a mi zászlóaljunkat átt tették Pestre az uj épületbe, s minden éjjel a [32] lánczhidra adtunk őrséget, melynek közép oszlopát / még mi bírtuk. Az uj épületben a 4-ik számú pavillon volt lakásunk, jó helyünk volt — rendes ágy és kitűnő jó pokróczokkal. Különös egy helyzet volt a lánczhidoni őrizet, mikor este az uj épületből kiindultunk, nem volt szabad egy szót szólni, némán haladtunk a hídfőig, itt a munkások számára a parton ált fa épületbe vezettük a századot; az őrizetet kabátjánál fogva kiválasztottuk, vittük néma csendességben helyére — a legkisebb neszre reánk lőttek, s nem egy puska golyó sivított el mellettünk. A hidfönél volt egy kis fa bodé, abba egy két személy ülésére szolgálló kis bőr dí[33] vány — ez volt a tiszti Őrhely - bizony ha bármi álmosok lettünk volna is, és ha szabad / lett volna is azt tenni, nem nagy kényelembe részesültünk; - több álmatlan éjt töltöttem én is ott. Ezen fölül az egész dunaparton őrség volt, minden eshetőség ellenében. Mielőtt meg virradt, visza húzódtunk az uj épületbe, gyakran meg esett velünk, hogy mentünk és jöttünkbe bele estünk azon gödrökbe, mit a németek bombái ástak az utzákon, s még meg sem emiitettük száraz idővel, de ha esö volt, bizony meg fürdött a ki belejök esett. Napközben gyakorlatokkal voltunk elfoglalva az udvaron, különösnek tűnhetik lel, hogy bár tehették volna a németek, az uj épületet nem bombázták, pedig nagyon sok épületet [34] megrongáltak. / A dunaparti házak falai, s az egyes utzák szeglet házai úgy néztek ki, mint a ripacsos emberek, mert bárkit láttak is meg Pesten a várból, rögtön reájok lőttek, az egyes utzákon átt haladni nagyon óvatosan kellett. Rendes kosztom az aranykézben volt, május 20-án is itt ebédeltem, midőn 3-4 órakor kiindítottak bennünket az uj épületből a soroksári uton végig, s körülbelöl a vasúti híd helyén rögtönözve készült hídon átt mentünk, tudva már útközben, hogy a várat kell bevennünk. A században főhadnagy volt Gerzsó Ferencz jó barátom egész uton tanulta tőlem egy akkor [35] divatba jött, s ál/tala megkedvelt csata nótánkat. Meg kerültük a Gellért hegyet, mindenütt szőlők közt haladva. Közel Budához találkoztunk szekerekkel, amik szállították az ostrom létrákat 10-15 öl hosszúságuakat. Be esteledett midőn zászlóaljunk a Svábhegy felöl egy tisztáson lerakott létráknak elszállittasa, s a vár bástyáihozi támogatására utasítva lett. Én Gerzsó barátommal a fehérvári kapuhoz voltam rendelve, állittólag az ottani résen be is menendök a várba. Az ágyúzás több napok óla szakadatlanul folyt mindkét részről, a mieink [36] kezdetben, ostrom ágyuk és / bombák nem léte miatt hátrányba voltak, de utóbb több ízben felgyújtottak több épületet - egy ízben a királyi lakot is - mi nagy örömöt szerzett magánál a lakosságnál is, mert ápril 14-ike óta — a függetlenségi határozat meghozatalával, mi a táborban mindenütt kihirdetve lett - köztársaság volt magyar országon, mit a vén huszár ugy magyarázott meg a pajtásának, hogy azt teszi: dupla lénung, nincsen király. A várból megelőzőleg párszor Henczi parancsnokló tábornok is tetetett kirohanást, de [37] eredménytelenül, a mieink szinte meg próbálták Ó Buda felöl, önkéntes válalkó/zokkal a bevételt, de nem sikerült egy is.
