Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
kel értekeztem Benda nevű hadnagy hozzám érkezett a szakaszom többi részével és utasított, hogy 12 emberemmel menjek előre, ő pedig megfelelő távolságban követeti, midőn ujjból megindultam, esak hamar találkoztam egy mintegy 200-300 főnyi gyermek csapattal, kik közt 1012 évesnél idősebb alig vőlt, de voltak 5-6 évesek is, mindanyi egy egy kis nemzeti zászlót lobogtatva nagy éljenzéssel vettek körül bennünket és kérdezték, hogy merre van a Magyar sereg? Én a Czinkota felett látszó tábor füstjét mutatván nekik, nagy részük utnélkül arra rohant, néhányan azonban hozzánk szegődtek és velünk együtt a város felé igyekeztek, hová vagyis az akkor még a Városon kívül álló pályaudvarhoz reggeli 6 órakor érkeztünk, a hol azonban már oly tömeg néppel találkoztunk, hogy míg azokon keresztül a városházáig törtettünk, már akkor 9 óra körül volt az idő, minden lépten lelkesült tömege a minden nemű és rangú embereknek lepett meg bennünket, és adig nem mehettünk tovább, míg kézről kézre járva ösze nem ölelgettek és csókolgattak bennünket, melleinket, fövegjeinket, felszerelésünket felvirágozták, szóval a nagy örömükben majd elgázoltak bennünket. Nagy gondot adott a legénységet a leitatástól megóvni, minden féle rozsolis, liqueuros üvegekkel árasztották el őket, ugy, hogy már e miatt gorombáskodnunk is kellett, az üvegeket elkobozni, sőt utóbb földhez is verni kellett, nehogy a legénység tönkre igya vele magát, sok bajjal küzdéssel eljutottunk a városház elé. A hol a legénységet sorakoztatván én felmentem a tanáts terembe, hol a már akkor ujjből választott Greil Jósef felhívott, hogy egy altiszt ett rendelnénk, a ki két városi tanátsost a Tábornok elé vezetné a végett, hogy a sereg egy részét legalább éjjelre a Városra be kérnék, nehogy a Németek csőlnakokon át jöjjenek garázdálkodni, rabolni. Csákány káplár kiment a két tanátsossal Czinkotára, én 20 emberre] egy városi tanátsos vezetése alatt beszállásoltam a Vadászkürt nevű vendéglőbe, honét négy őrt kiállítottam a Duna parton egy őrvezető felügyelete alatt, kik a tul parton lévő ellen őrséggel farkas szemet néztek, de mivel a zajongó népet a Duna partról elterelni nem voltam képes, jónak láttam a kiállított őröket onnét bevonni, nehogy az ellen a zajongó nép közzé lőjjön, a mi sok kárt okozhatott volna. A Vadászkürtben jő ebédel látattrrnk el a város részéről, a mit én azonban esak nagy nyugtalanságok között, leginkább ál va költhettem el, folytonosan ügyelnem kellett, hogy a betolongott közönség legényeimet le ne itassa, mindég talpon kellett körültök lennem, mivel Bencze hadnagy a szakasz többi részével, maga hideglelős lévén, visza ment Fóthra, a történlekről jelentést teendő. Én bent maradtam embereimmel a Városban, de hogy azokat a leitatástól megóvhassam, fegyverbe [83] parancsoltam és kivezettem a város ház előtti térre és ott sorba állítva, várakoztam mindadig, míg délután 4-5 óra között egy Donmiguel zászlőaly odaérkezvén, én is kivonultam Palotára, honét azonban Századosomtól elkéredztem visza a városba és a Vadászkürtben Lisznyay Zsigmond, Havas Adolfs több fiatal emberekkel ismeretséget kötvén, azokkal átdorbézoltuk az éjszakát, és esak reggel, a már akkor megindult vasúti vonattal mentem ki ujjra Palotára, a hol éppen indulóban vőlt zászlóalyam és be is vonult Pest alá, a Városliget melletti térre táborba, honét pár napi időzés után Soroksár felé indultunk, hogy a Csepel szigetnél kompokon menjünk át a Dunán Ercsi felé, s ónét Promontoron tul, a Gellérthegy közelébe száltunk táborba, hol azután a már megkezdett Buda ostroma alatt folytonosan tanyáztunk, a többi H-ik hadtestbeli zászlóalyakkal felváltva telyesítettük a Gellérthegy tetején felállított ágyuk mellett a fedezetet, honet két század később a Rudas fürdő mögött helyezkedett el, a mely a várbeliek kitörései ellen lett oda előőrségre rendelve, de mivel a várbeliek ez oldalra nem igen kisírlettek meg kitörni, e tekintetben nern igen akadt teendőjük, az épületek közt fedezve is lévén, egyedül a felváltás alkalmával lőttek reájuk a várból sáncz puskákkal, mert a Döbrcnlei téren kelletvén felvonulni, ott az apró fegyverek ellen fedezve nem voltak, miért is a felváltás éjjeli órákban eszközöltetett.
