NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Taksony herceg minden bizonnyal az augsburgi csatavesztés (955) után került fejedelemségre. Tekintve, hogy ekkor félni lehetett egy nyugati támadástól, az uj fejedelem a Duna keleti partvonalán rendezkedett be. Nyári szállását a Csepel sziget keleti bejárójánál, a mai Taksony faluban választotta meg. E kétszeresen védett szálláshely gazdasági függvénye volt Pest vára, amelyet a fejedelem böszörmény kereskedőknek engedett át, a mellette levő révhez pedig szláv hajósokat rendelt; szláv voltukra az 1046-ban itt szereplő Mutimir csónakos szláv nevéből következtethetünk. Ez a nomád szabályok szerinti berendezés ismétlődik meg délen a mai Apatin körül. Apatin, a középkori Apáti nevét onnan kapta, hogy Dávid herceg 1090 táján a tihanyi apátságnak adta. Az itt levő hercegi udvarhely nem személynevet viselt, hanem Aranyán, latinul Aureus locus volt a neve, ami keleti analógiák alapján fejedelmi udvarhelyre mutat. A vele határos Apos falu a tatárjárás előtt kálizböszörmény telep volt, s ez a Tőlrév mellett feküdt, amely a Drávának a Dunába ömlése felett vitt a Dunán. Taksony partvonalát ezek szerint a Csepel sziget nyári és aranyáni téli udvarhely között határozhatjuk meg. (L.S.kép.) Taksony fia, Géza nagyfejedelemmé választása után, 973-ban elküldte követeit Quedlinburgba, Ottó császárhoz. Ezzel a külpolitikai fordulattal függ össze, hogy Géza állandó székhelyét Esztergomban választotta meg. Esztergom immár nem téli, vagy nyári szállás volt, hanem székváros, melyet a fejedelem bizonyára évente kétszer keresett fel. A fentiekben végigkísértük Kurszán és az Árpádházi fejedelmek, hercegek Duna-melléki szállásviszonyait és ha a hercegek esetében maradtak is homályos részletek, meg állapíthattuk, hogy a magyar fejedelmek szállásviszonyaira ugyanaz áll, ami a nomád uralkodók szállásviszonyait jellemzi: egy folyó partvonalán ősszel és tavasszal inga mozgás-szerűen vándorolnak a nyári és téli szálláshely között, s mozgásuk közben utbaejtik a fő jövedelmi forrásokat, vámhelyeket és kereskedő-kézműves központokat. Ennek a rendszernek az érvényessége mindazokra megállapítható, akik a X.század folyamán Magyarországon fejedelemséget viseltek, s az is többé-kevésbé kitapintható, hogy a hercegek a Duna észak-déli vonalának egyik mellékvizénél, vagy rövidebb folyamszakaszán rendelkeztek szálláshelyekkel (nem véve számításba itt a dukátusokban levő hercegi udvarhelyeket). Ha pedig ennek a rendszernek az érvényessége megállapítható, mind a fejedelmekre, mind leszűkített mértékben az Árpád-fiakra nézve, akkor ebből az is következik, hogy a biztosan ismert fejedelmek és az Árpád-fiak nomadizálásának módja eltért egymástól: Kurszán, Árpád, Fájsz és Taksony ugy nomadizált, mint fejedelem, Tarhos, Üllő, Jutás és Zolta ugy nomadizált, mint herceg. Ha ugyanis a kalandozások idején bármelyik Árpád-fi nagyfejedelemmé lett volna, birtokba vette volna a Duna fejedelmi partvonalát és fényes udvarhelyének emlékét a nép megőrizte volna nevében. Miért van az, hogy az Árpád-fiak csak a Duna középső szakaszának mellékvizeinél, a törzsi szállásterületen, és a külső dukátusi részeken létesítettek udvarhelyet, és Fájsz az első, aki a negyvenes években maradandó váraljai udvarhelyeket hozott létre? Miért van az, hogy Árpádnak téli szállásra csábító napos baranyai szállásterülete kihasználatlan maradt mindaddig, amig Tormás herceg a negyvenes években birtokba nem vette ? Vajon Árpád matuzsálemi kort ért meg, és közte és Fájsz között nem volt más fejedelem? Vagy talán az utód szerényen meghúzódott apja udvarhelyén s maga nem épített elnevezésre méltó ujat? Anonymus szerint Árpádot Zolta követte a trónon. Zolta azonban, Konstantin császár szerint, Árpád legifjabb fia volt, s előtte legalább három uralomra jogosult volt, akik őt meg kellett volna előzzék. Zolta uralkodásának nemcsak Konstantin császár mond ellent, aki Taksony előtt Fajszot mondja fejedelemnek, hanem az a körülmény is, hogy a Dunántulon neve egyáltalán nem maradt fenn helynévben. Mint fentebb említettem, az Árpád-házi fejedelemnévsor nem egyéb leszármazási lajstromnál, s igy Zolta fejedelemsége a dinasztikus hagyomány téves értelmezéseképpen jött létre. Az irodalomban felmerült Tarhos és Jutás fejedelemségének a lehetősége is. Tarhos és Jutás udvarának emléke azonban a Dunántulon csak azon a szűkebb területen maradt fenn, ahol utódaik is laktak, tehát az örökletes ági szálláshelyen, ez pedig fölöttébb kétségessé teszi, hogy birtokba vették a Duna partvona79