NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)
Árpád második fia szálláshelyét, Üllő falut (1452: II lew) biztosan nem első foglalásu földön, hanem hódított területen találjuk: a Pest megyei sikon, amely 904-ig Kurszánt uralta; megfelelő szálláspárja Harta vidékén, Kalocsa felé lelhető fel az Öllé és Hüllő helynevekben. Üllő falu nevének hercegnévi eredeztetését teljes mértékben alátámasztja fia, Tas nevének kétszeres előfordulása a környéken. Nyári szállása a Kunszentmiklós melletti Tass faluval (1391: Taas) azonosítható, amely a Duna szigetfői révjének szomszédságában feküdt, mig téli szállásának emlékét Tas királynéi föld (1284: Thos) tartotta fenn a Galga-völgyi Zsidó falu táján. (L. 3.kép.) Nagyobb probléma annak megállapítása, hogy Árpád harmadik fiának Jutasnak, melyik volt eredeti harmadhercegi jussa. Jutás és fia Fájsz neve együttesen Veszprém megye területén található. Veszprém felett, a Séd völgyének északi oldalán van Jutás puszta (1274: Jutos), ezen kivül a megye északi részén, a Cuha vizvidékén is volt a középkorban egy Jutás falu (1488: Jwthas) melynek helye ismeretlen. A kettő azonban látszólag tul közel van egymáshoz és közvetlen vizmenti összeköttetése aligha volt, igy téli és nyári szállásként való felfogása vitatható. Maga a veszprémi Jutás földrajzi fekvése is kétféleképpen magyarázható; a vár szomszédsága - ha már állt ezidőben - inkább téli szállásra mutat, mig a Séd forrásvidéke, erdők közepette megfelel a honfoglalás kori nyári szállásnak, amelyhez tartozó téli szállás a Sédet felvevő Sárviz mellett, talán éppen a torkolatnál, Fájsz közelében kereshető. Jutás puszta Veszprém közelében fontos utak kereszteződésénél fekszik. Veszprém vár ura Anonymus szerint a honfoglaláskor Ösbő lett, de a X. század elején a felügyeletet felette Jutás gyakorolta. A vártól délre 5 km-re Jutás fia Fájsz fejedelem állította fel udvarhelyét Fájsz pusztán (1233: Fayz) s minthogy Fájsz szállásainak várakhoz kapcsolódása országszerte megfigyelhető, arra lehet következtetnünk, hogy szerepe volt a magyarországi földvárak kiépítésében. Fájsz emellett birtokba vette az egész Somogyot, mely az Árpád-korban a Száváig nyúlt és Somogyvár közelében, Fa j s z-on (1215: F a i z), valamint a zágrábi Grécvár felett, az itáliai hadiút kiindulópontjánál, Fájsz, másnéven Kraljevec faluban épített udvarhelyet magának. Ugy ezeknél, mint negyedik, erdélyi udvarhelyénél, a Küküllővártól délnyugatra 5 km-re eső Fájsz falunál (1344: Fayz) megfigyelhető a vár szomszédsága. Fájsz Árpád után az első, akinek fejedelemsége biztos. Ezzel összhangban van, hogy a Duna fejedelmi partvonalát is kézben tartotta. Téli udvarának helyét a Tolna várakkal és Tarhacsival szemközt levő Duna-parti Fájsz falu máig őrzi, mig nyári szállását és ménesét ugyanugy egy kisalföldi nagy szigeten tartotta, mint Kurszán és Árpád. A Szigetközben, Hédervár mellett állt a középkorban Fájsz falu (1443: Fayz), csaknem szemben a csallóközi Árpáddal. Árpád szállásváltó útjához képest Fajszé még annyiban módosult, hogy a Tolnától Baranyáig eső dunai partvonalat Tormás hercegnek engedte át, s ha Fájsz akkor is Duna balparti helység volt, akkor a Csepel sziget alatt Szigetfőnél kelt át a balpartra. Egyébként a Konstantin császár idejében szereplő főemberek partszakaszai kiegészítik egymást, mert Tas partszakasza éppen Szigetfőnél kezdődött. (Ld. 4. kép.) Árpád negyedik és legkisebb fia Zolta volt. Bár a régi Gesta nem szerepeltette a fejedelmek között, a leszármazást fejedelemnévsornak beállító Anonymus megtette őt Árpád utódának. Ezt azonban a szálláshelyeit őrző helynevek a legcsekélyebb mértékben sem igazolják. Zolta falu (1404: Zoltha) Bács megyében volt, a Dunát hosszan kisérő Vajas viz mellett, valahol a bodrogi határszélen. Zolta szállás váltó utja valószínűleg a Vajas folyó partja volt. Ennek a Kalocsánál a Dunából kiágazó 150 km hosszú viznek bodrogi részét már Anonymus Árpád táborhelyének tüntette fel; Zolta fiának, Taksonynak is itt maradt helynévben emléke. A Sárköz rétségeiben fekvő Taskony, amely a Duna mederváltozása előtt, a középkorban Bodrog megye területére esett, tekinthető eredetibb nyári szállásának. (L. 3. kép.) Árpád négy fiának folyóparti ingautja nagyjából egy központban, Tolna és Kalocsa között találkozik. A kalocsai Dunapart tekinthető annak az Árpád-házi központnak, ahol az Árpád-fiak alkalmilag összejöttek, s igy Pauler Gyula megsejtését követve Kalocsát tekinthetjük az Árpádok korai nemzetségi központjának.
