Cs. Sós Ágnes: A KECELI AVARKORI TEMETŐK / Régészeti Füzetek II/3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Összefoglalás
- 22 -r uralom rátelepülését jelzi a nemzetségekre és törzsekre. Az aranykard a felülről erősza kusan szervezett hatalmi rendszer képét tárja elénk.* A kardot különben a bócsai. kúnágotai, csepeli kardok műhelyéhez kapcsolja és megállapítja, hogy ez a műhely valószínűleg az avar honfoglalástól a 670-es évek tájáig virágzott. E z ek szerint tehát a keceli magányos temetkezés legkésőbb 670 táján kerülhetett földbe. Ebben a korban, vagyis a VII. században a Duna-Tisza köze László megállapításai szerint a Dontól a Bácsi medencéig terjedő avar birodalom jobb szárnyához tartozott, melynek kagáni székhelye Debrecen környékén lehetett Ennek alapján tehát a keceli lelőhely a "debreceni kaganátus* alá tartozó Duna-Tisza közi fejedelemség területére esett és a keceli "fejedelmi* sír halottjában olyan törzsfőt láthatunk, aki nem tartozott a fejedelmi családhoz, hanem a DunaTisza közi fejedelemség emelte ki törzséből vezető emberré. Itt elsősorban az a kérdés merül fel: melyik keceli temetőhöz kapcsolható a "fejedelmi* sír? A sír anthropológiai anyaga sajnos elkallódott, így ezen az alapon nem tudunk semmit sem mondani. Pedig nem lenne érdektelen ismerni a koponya típusát a temetők anyagában megfigyelt mongoloid és e'urópoid anyag agymáshoz való viszonyának szempontjából. Mint már láttuk, a régészeti leletek a körtefahegyi temetőben a VIII. századba tartoznak, tehát a "fejedelmi* temetkezés utáni korbóL A határdűlői temető leletanyaga is túlnyomórészt VIII, századi, de van néhány olyan lelete, mely a VII. század második felére datálható. így a 89. női sírból származó' tárgyak közül az aranyékszerek. Figyelemre méltó, hogy a félhold alakú aranyveret (5.kép 3.) analógiáját éppen a kúnágotai fejedelmi temetkezésből ismerjük, mely a VII. század hatvanas éveire datált, és mely temetkezést László Gyula szintén törzsfői temetkezésnek tart. Tehát Kecel és Kúnágota között nem csak mindkét lelőhely a "fejedelmi* temetkezéseinak anyagán keresztül van kapcsolat,hanem a határdűlői, vagyis köznépi temető egyik gazdag női sírján k eresztül is. A 89. sír halottja földbehelyezésének korát azonban mégsem tehetjük a "fejedelmi* temetkezés idejére. A sír többi leletei (XVI.L 1-9,1 l.,XXII.t 14) arra utalnak, hogy a sírbahelyezés nem történhetett a századfordulónál előbb. Erre vall az is, hogy a szóbanforgó félhold alakú övveret már használati célját elvesztve, nyakcsüngőként szerepel. Mindennek alapján valószínűnek látszik, hogy a 89. feltűnően gazdag női sír halottja (a temető leggazdagabb női sírja) valamilyen kapcsolatban volt a "fejedelmi* sír halottjával, esetleg leszármazottja (a 89. sír halottjának kora 40-50 év), -aki a VIII. századi közösségben bizonyos ki emelkedőbb társadalmi réteghez tartozott És ebbe a problémakörbe kapcsolódik egy olyan kérdés is, melyet László Gy. érint idézett munkájában, vagyis, hogy míg a VII. század ból több "fejedelmi* temetkezés ismert, addig a VIII. századból egy sem került eddig feltárásra. Ez annál inkább feltűnő, mert VIII. századi temetkezést lényegesen nagyobb számban ismerünk, mint koraavarkorit. E rre nézve lehetségesnek tarthatjuk, hogy míg a VII. század folyamán a törzs- vagy nemzetségfők népüktől elkülönülve temetkeztek, I addig a VIII. században, tehát az avar birodalom hanyatlásának korszakában a társadalmi hierrarchiában bizonyos fellazulás állt be, ami a temetkezés rendjén keresztül is megnyilvánult. A törzsfő társadalmi szerepe vesztett jelentőségéből, halála után sem temetik külön, hanem a közösség temetőjébe, A határdűlői temető 32. sírjának anyaga erre hívja fel figyelmünk et, A sí r ral kapcsolatban feltétlenül kiemelendő, hogy amellett, hogy a leggazdagabb férfisír és bizonyos ritusbeli eltérések is vannak a többi sírral szemben (koporsó, tormaradványok), egyúttal a temető egyetlen kardos sírja. Az utóbbi jelenség ismét alimár említett, időben nagyjából párhuzamos üllői temetőket juttatja eszünkbe. A z Üllő II. temetőben, melyben az övgarniturás gazdag sírok bizonyos csoportok szerinti elrendezését figyeltük meg, szintén csak egyetlen kardos sír volt. / E 77. sír anthropológiai anyaga hiányos, a koponyából csak töredék maradt meg, 35-40 éves férfié. A koponya típusa közelebbről nem volt meghatározható, mesochrán. Kü lönben itt a gazdag férfisfrok éppen úgy nem mongoloidok (mongoloid vonásokat - de keveredve - csak a 108. sír koponyáján lehetett találni, melyben sarló és övgarnitura vo 11)73/. mint Kecelen. E z a jelenség, és hogy a mongoloid elem egészen elenyésző százalékban van képviselve a temetőben, a már említett társadalmi jellegű következtetések mellett a két temető - Kecel és Üllő II - között feltétlenül kapcsolatokat teremtenek. E^fc a kapcsolatok még erősödnek, ha a fentebbi avarkori temetők egész anthropológiai anyagát vesszük'figyelembe. Lipták P. részletes feldolgozása szerint a D un a-Tisza köze avark »ri temetőinek embertani anyagában szembetűnő a Kecel-Határdűlői és az Ül! ő II. temetők a nyagának nagymérvű egyezése, bár a keceli temetőben a mongoloid elem jobban képvi -
