JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
Publikáció a MOB számára
- 11 sitásának kérdése érdekel. 1/ Bár feliratos emlék, amely Campona-nak Hagytéténnyel való azonosítását kézzelfoghatóan igazolná, mind ezideig nem került felszínre, az identifikálás már az újabb kutatási eredmények előtt is kétségtelennek látszott és általában elfogadott volt. A Diocletianus korából származó útikalauz, Itinerarium Antonlni /245.6./ szerint u.i. Campona Aquincum, s az attól 23 római mértföldre lévő Matrica között fekszik: "Campona in me dio Aquinco leg. II adiut. m.p.XXIII." Már most az Ercsi közelében, a Franciska major-hoz tartozó római castellum, amelyet I.Ferenc 18o9-ben a napoleoni támadás idején "modern" sánc-erőddé alakíttatott át, miként az ma is jól látható, 2/ Budától kb. 34 km-re fekszik, s az kb.éppen 23 római mértföldnek felel meg./l mértf. = 148o m./ Régebben természetesen más és más helyiséggel igyekeztek Camponát azonosítani, igy Campona helyeként még Csepel község is szóba került. Schoenwisner István"V Promontoriummal, Buda fokkal hozza kapcsolatba. Budafokon nagyobb római településnek nincs nyoma, ami a földrajzi és geologiai viszonyokkal is magyarázható. Salamon Ferenc 4/ Tétényt pl. Matrica-nak hiszi. A kérdést, s egyben Campona castellumának helyét helyszíni megfigyeléseink, szerény kutatásaink nélkül is szerintem már magukban ííarsili Ferdinánd gróf térképei^/ döntik"el, amelyeken "Roman. Antiq"./antiquitates Romanae/ jelzéssel a tétényi római tábor is szerepel. 1/ A Notitia Dignitatum, a későrómai birodalom katonai és polgári hivatalainak jegyzéke szerint /Oc.XXXIII.14.és 35./ Campona "Castellum" tehát egy nagyobb erődítmény, amelyben K.u. IV.sz. végén az Equites Dalmatae, dalmát lovascsapat látta éL a határvédő szolgálatot. 2/ Kereskényi Gyula, Érd /Harazsabég/ és Batta /Százhalom/ községek történeti vázlata, Szfvár, 1874,4. 3/ In Romanorum iter per Pannoniae ripam I, 178o,84. 4/ Buda-Pest története, I, 1878, 242. 5/ Danubius Pannonico-Mysicus, Tomus I, 1726, tab.IJ. és VII.
