Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 20. terem. A kommunista rendszer kiépülése és összeomlása (1945-1990)

A korlátozott szocialista reformok később sem hozhattak átütő sikert, habár a hatalom egyre több hallgatólagos gazdasági engedményt tett, hogy megakadályozza a társadalom politikai aktivizálódását: elterjedt az egyéni gyarapodást lehetővé tevő „második gazdaság" és a magánszektor, ami Magyarországot nyugati megfogalmazás szerint a szocialista tábor legvidámabb barakkjává tette. A 80-as években bővült a „vállalkozói társadalom": az állami üzemeken belül engedélyezték a gazdasági munkaközösségek (gmk) működését, valamint a fogyasztási cikkeket termelő kisszövetkezeteket. 1978-ban Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ünnepélyes külsőségek között visszaszolgáltatta a magyar államiságot jelképező Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, melyeket 1945 májusi „fogságba esésétől" kezdve az amerikai Fort Knoxban őriztek. Jelképes gesztus volt ez, a magyar politika, a „jóléti gulyáskommunizmus" egyfajta elismerése. A magyar hírközlő szervek újabb diadalról számolhatott be, amikor Farkas Bertalan személyében magyar űrhajós is részt vehetett a Szojuz szovjet űrprogram - szocialista országok számára elsősorban propagandisztikus céllal fenntartott - egyik utazásán (1980. május 26. - június 3.). Az 1979. évi újabb olajár-robbanás okozta világpiaci átrendeződés a magyar gazdaság számára már kiheverhetetlen „begyűrűzést és cserearányromlást" eredményezett. Ennek ellensúlyozására az ország mind nagyobb külföldi hiteleket vett igénybe. Bruttó adósságunk (1970-ben 1 milliárd) 1980-ban 10 milliárd USA dollárra emelkedett. A következő évben fizetési válság alakult ki, amikor a külföldi bankok 1 milliárdnyi betétet vontak ki az országból. A fizetésképtelenség rákényszerítette az országot a Nemzetközi Valutaalapba (IMF) való belépésre (1982. május 6.) - amelyet már a Brezsnyev-korszak utáni változó szovjet külpolitika sem ellenzett és megkezdte a nyugati feltételek (valutaleértékelés, áremelések) részleges végrehajtását. A fokozódó infláció külső jele a lakosság számára az 1983-ban kibocsátott 1000 forintos címletű bankjegy volt, melyen Bartók Béla szerepelt. Új kifejezések, varázsszavak jelentek meg a közéletben - innováció, cserearányromlás -, melyek puszta jelszavak maradtak, mint a „dolgozni csak pontosan, szépen..." József Attila versidézet kissé profán, de gyakorlatias folytatásában: „... s termelni eladhatót!". Egy csökkenő népszaporulattal, rekord öngyilkossági rátával, alkoholizmussal, infarktussal sújtott, fásult, elöregedő nemzet várt ekkor már a változásra; gazdasága a kelet-európai piac konzervált színvonalán termelt, eladhatatlan ipari termékeivel bebizonyította, hogy a „létező szocializmust" nem lehet reformálni. A lakosság széles rétegei ugyanakkor nem kaptak tudósítást a korszak legnagyobb problémájáról: egy nem termelékeny, lassuló gazdaságot könnyen felvehető nyugati kölcsönökből finanszíroztak - 15 évvel meghosz-