Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

15. TEREM Oktatás, tudomány és kultúra a XIX. század végén (Körmöczi Katalin - Aczél Eszter - T. Németh Annamária - Haider Edit)

69. Kézbilincs formájú arany és citrin karkötő, a szabadságharc leverése után viselték, Pest, 1850 70. Szecessziós arany melltü, gyöngyés zománcdíszítéssel G. Nauthe, Bécs, 1900 körül neműk és ékszerek szépsége főleg a tervrajztól és a darab egyediségétől, különösségétől függ. A nőalak jelentős helyet kap az ornamentikában. A XVIII. század végén a fajanszgyártást Európa-szerte felváltotta az Angliában feltalált, jól kiégetett ólommázas kemény cserép, amely tartósabbnak bizonyult a fajansznál. Észak-Magyarországon Körmöcbányán, Kassán, majd Iglón, a Dunántúlon Pápán, Erdélyben Batizon a XIX. század elejétől a hatvanas évekig működő keménycserépgyárak változatos használati edényei többnyire klasszicizáló formájúak, empire stílusú plasztikus és áttört díszítéssel, Bécsből átvett kék-zöld mintával. A pápai díszedények értéke az, hogy hazai eseményeket, személyiségeket is megörökítenek (71. kép). A magyar porcelángyártás több helyhez kötődik, az elsőbbség Regécet illeti (1829), amit Herend, Tata, Kolozsvár és Ungvár követ. Köztük Herend ért el kimagasló eredményeket. A Stingl Vince Ferenc (1796-1850 körül) által alapított manufaktúrát Fischer Mór (1799-1880) 1839-ben vásárolta meg (72. kép). Első nagy sikerét az 1842-es ipari kiállításon látható halastállal aratta, majd a londoni (1852) és a párizsi (1855) kiállítás hozott dicsőséget. A gyár ezüstérmet, Fischer becsületrendet, Ferenc Józseftől pedig magyar nemességet kapott. A gyár 1849-től a korona nélküli Kossuth-címert használja védjegyül. Fischer Mór a legnevesebb európai porcelángyárak, a meisseni, sevres-i, bécsi, majd a keleti porcelán gyártásával és a keleti minták sajátos alkalmazásával (73. kép), a hatvanas évektől a magyar népéletből vett festett jelenetekkel igényes, versenyképes, művészi porcelánt állított elő. Az 1873-as bécsi kiállításon Herend az érdeklődés középpontjába került. Az uralkodó és az arisztokrácia vásárlásaival ismerte el termékeinek kiválóságát. Herend érdeme: nem ismert technikailag megoldhatatlant, művészileg kivitelezhetetlent.