Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

15. TEREM Oktatás, tudomány és kultúra a XIX. század végén (Körmöczi Katalin - Aczél Eszter - T. Németh Annamária - Haider Edit)

65. „Vitam et sanguinem", az 1741-es pozsonyi országgyűlés jelenete, vörösréz dombormű, Szentpétery József, Pest, 1852 HtpK-'' . "top náljak ... az egyik Mária Terézia idejebeli történetet ábrázol, amidőn József császárt, mint még kis gyermeket a magyaroknak ajánlja; a második Buda várának a törököktől történt bevételét (Buda visszafoglalását) ábrázolja. Én ezen két darabot a Magyar Múzeum Igazgatóságának kínáltam fel, amelyeket ez el is fogadott..." részlet az önéletírásból (65. kép). A XVIII. század új gazdasági szerkezetében a mezővárosok elvesztették korábbi gazdasági és szellemi szerepüket. A XVIII. század közepére csaknem teljesen elsorvadt a mezővárosi ötvösség, és csökkent Erdély és a Felvidék városainak jelentősége is. Ez megmutatkozott az ötvösök létszámának csökkenésében is. A XIX. században ugrásszerűen növekedett viszont Győr, Sopron, Pozsony, Buda és Pest ötvöseinek száma. Különösen a polgárosodó Pesten dolgoztak egyre többen. A XIX. elejére 35^-0 között mozgott az egyidejűleg működő ötvösmesterek száma, akiknek műhelyeiben inasok és legények tucatjai dolgoztak. A céhes kötöttségek ellenére az ötvösségben is megjelentek a manufakturális művelés csírái. Egyes műhelyek - a Gretschl-, Giergl-, Prandtnerműhely - már kisebb gépi berendezésekkel dolgoztak, és nemcsak legényeket, inasokat alkalmaztak, hanem bedolgozókat, bérmunkásokat is foglalkoztattak. Az ötvöslegények Bécsben, Prágában töltötték a vándoridőt, a mesterek onnan hozatták az előregyártott öntött, préselt díszítőelemeket. A legvagyonosabb ötvösök műhelyei