H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

4. TEREM - Falvak és városok a XV. század második felében - a XVI. század elején (Biczó Piroska)

23. Cserépedények a sarvalyi faluásatás leleteiből, XV. század vége - XVI. század eleje 24. Kályhacsempe Szent Péter alakjával, Besztercebánya, XV. század vége és erős tornyokkal erősítették meg. Ettől az időtől kezdve épültek ki a szász települések erődtemplomai is. A nyomasztó balkáni török terjeszkedés építészeti emléke az 1487-ben befejezett ráckevei görögkeleti templom, amelyet az Al-Duna vidékéről a török elől a Csepel-szigetre áttelepített kevi szerbek emeltek. Az 1530^-0-es évek török hadjáratai idején elpusztult Zala megyei kisnemesi falu, Sarvaly makettjének elkészítését a falu teljes régészeti feltárása tette lehetővé. Az egytelkes kisnemesek életmódja alig különbözött a jobbágyi függésben élő falvak lakóiétól, egy-egy piacra termelő jobbágy életszínvonala meg is haladhatta azt. A sarvalyi lakóházak mind többhelyiséges, kősorra alapozott faházak (boronaházak) voltak. Nagy részük még a XIV. században épült. Csaknem minden második háznak pincéje is volt, leggyakrabban a ház végében, ritkábban különállóan. A házak legfontosabb helyisége a kemencés lakókonyha volt, míg a többi helyiség lakókamra, kamra szerepét töltötte be. A főzés, fűtés a lakókonyhában álló, agyagból vagy kőből és agyagból épített kemencékben történt, amelyeknek kémény nélküli tűztere ugyanebbe a helyiségbe nyílt. Udvarról táplált szemeskályha csak egy házban került elő, utalva a falusi lakóházak fűtőberendezéseiben bekövetkezett átalakulásokra is. E téren a legjelentősebb vál-