H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele - XVII. század) (H. Kolba Judit)

65. XVII. századi násfa 66. A brassói ötvösök céhbehívó táblája, 1556 egy-egy iparág mestereit tömörítő érdekvédelmi szervezetek voltak. Védték a mestereket, de garanciát nyújtottak arra is, hogy a megrendelők és vásárlók megfelelő termékekhez jussanak. Szerszámaik rajzával saját pecséteket alakítottak, ezekkel díszítették a céhpoharakat, ónkannákat, serlegeket. Fontosabb irataikat, pénzüket, pecséteiket címeres céhládában őrizték. A nagyszombati ötvösök céhládáját serlegekkel díszített ezüstlemez borítja. Ha a céh atyamestere ülést hívott össze, behívótáblával értesítették a mestereket. A legszebb emlék a brassói ötvösök 1556-ból származó behívótáblája: egyik oldalán a műhelyében dolgozó ötvös domborított alakjával, hátoldalán az ötvösműhely és a bolt vésett képével (66. kép). A HABÁNOK KERÁMIÁJA A habánok az anabaptista (újrakeresztelő) népi reformációs irányzat hívei voltak, akiket vallásuk miatt üldöztek el Morvaországból. Már a XVI. század végén megjelentek a Dunántúlon és ÉszakMagyarországon. A legnagyobb létszámban 1622-ben érkeztek Erdélybe, ahol Bethlen Gábor Alvincen és környékén, majd az 1640-es években I. Rákóczi György Sárospatakon telepítette le őket. Különféle mesterségeket űztek, de a leghíresebbek a fazekasok lettek. Gondosan titkolt receptek alapján, főleg fehér alapon kék és sárga színű virágokat festettek a kancsókra, tányérokra, füszertartókra (67. kép), sőt a kályhacsempékre is. A habán edények a nemesi háztartások díszedényei voltak. A főúri és polgári lakásokban kiemelt helyen állt a színes mázas kályha. A kiállított kályha a Baán-család liptónádasdi kastélyából származik, észak-magyarországi habán kályhások remekműve a