Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az újkőkor és a rézkor (Kr. e. 6000-Kr. e. 2800) (Kalicz Nándor-Raczky Pál)

20. Disznó alakú agyagedény, Tiszacsege, 21. Agyag állatszobrocskák, Pilismarót, újkőkor, Kr. e. 5500-5300 rézkor, Kr. e. 3600-3300 alatt, a késő vaskorig általánosan használták Európa-szerte. A durván őrölt gabonából nagy lapos tálakban lepényszerű kenyeret készítettek elő, de ismerték az edényben főzött kása típusú ételeket is. A főzés széleskörű elterjedését és ezáltal a táplálkozás változatosabbá válását éppen az agyagedények felfedezése biztosította. Né- 33 hány esetben a gabona főzésének bizonyítékairól az edények belsejében leégett, elszenesedett ételmaradványok vallanak. A sütésre lapos vagy kúpos tetejű tapasztott kemencéket, esetenként nyitott peremes tűzhelyeket használtak. Az őrlés, gyúrás, valamint a sütés, főzés munkahelyei legjobban Berettyóújfalu-Herpály lakóházainak helyiségeiben maradtak meg Magyarországon (19. kép), és itt lehetett e munkafolyamatokat a legvilágosabban rekonstruálni. Az újkőkori táplálkozás változatosságát szolgálták a tenyésztett állatok, valamint vadászott és halászott élelemforrások. A települések körüli állattartásnál kezdetben a juh és a kecske képezte a súlypontot, de ezek mellett a szarvasmarha, sertés és a kutya is ismert volt (20-21. kép). Az említett öt állatfaj lényegében a teljes újkőkor és rézkor időszakának változó belső arányú, de jellemző együttesét alkotta, s