RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei
- 46 magyar művelődéstörténethez felhasználható értékes anyagot nem adnak. Holicsról más feliratos emléket pedig eddig nem ismerünk. Annál meglepőbb, hogy a tatai gyár sokkal ritkább emlékei között néhány évszámmal megjelölt tárgy mellett az alkotó művész, a gyártulajdonos, vagy pedig a megrendelő nevével, sőt még egyéb kultúrtörténeti feljegyzéssel is találkozunk. A régebbi, kobaltkékszínű pontozott T jelzésű darabokból ismerünk egy tejeskannát, melynek két oldalára ovális keretbe foglalt T. R. monogrammot festettek. A megrendelő neve egyelőre ismeretlen. Minthogy a kanna jelenleg is a tatai gróf Esterházy-család birtokában van, a betűk megfejtésének szálai a grófi család XVIII. századi környezetéhez vezethetnek. Egy, az 1800-as évekből származó kék jelzésű, áttört szegélyű tányér közepén az M. S. betűket találjuk. Egykori tulajdonosának neve szintén megoldásra vár. Több feliratos darab a kékjelzetű emlékanyagából eddig nem került elő. A fekete T jelzésű tárgyak már sokkal változatosabb és gazdagabb anyaggal szerepelnek. Névjelzés nélkül, de a gyártás pontos idejének feltüntetésével, 1781 augusztus 25-én készült az Iparművészeti Tár fiókos szekrénykéje (tabernákulum). Finom pasztellszínű tájképeiben Radiel egyik korai tatai alkotását ismerjük fel. Hasonlóképen teljes hitelességgel kapjuk meg a gyártás idejét egy későbbi, de sokkal díszesebb szekrénykén, melyet Magyary Zoltán ajándékozott a tatai Piarista Múzeumnak. Mint az előző szekrénykének testvérpárja, 1786 július 6-án készült el s ugyancsak Radiel egyik remekműve. Ebből az esztendőből származik a magyarországi fajanszművészet történetének szempontjából a tatai emlékek egyik legértékesebb darabja, a gróf Esterházy család gyűjteményéhez tartozó, asztaldíszül szolgáló majolika-szökőkút. Ezen architektonikus asztaldísz különös fontossága abban rejlik, hogy feliratának szinte okmányszerű hitelességével lehetővé tette Radiel többi műveinek felismerését. Ha ezen asztaldíszt, vagy akár a tatai Piarista Múzeum vele egy időben készült szekrénykéjét összehasonlítjuk az Iparművészeti Tár fentemlített pasztelszínű, képekkel díszített korábbi szekrénykéjével, úgy megfigyelhetjük bennük a technikai készség fejlődését, a művészi invenció gazdagságát, az egyéniség határozottságát. Minthogy az Iparművészeti Tár tatai szekrénykéje Radiel alkotásainak egyik legkorábbi emléke, így választóvonalat képez mesterének holicsi és tatai művei között. Művészete mindkét gyár fejlődésére döntőhatású volt. Ha az irodalom eddig úgy állította be Tatát, mint holicsi termékeket másoló üzemet, úgy ezt a tévedést a tatai gyár legkiválóbb képviselői, Schweiger, a Hermanncsalád és Radiel tatai szereplése dönti meg legjobban. Mindhárman itt Tatán adták tudásuk és művészetük legjavát. A motívumazonosságok tehát nem másodlagos másolói tevékenységet, hanem folytonosságot, fejlődést jelentenek, éppen Tata javára. Értékében egészen egyedülálló a tatai Piarista Múzeum egy másik feliratos darabja, özv. Hermanne síremléke 1788-ból. E majolikából készült okmány adatai nagyban hozzájárultak a tatai gyár zavaros történetének tisztázásához s ezzel még fokozódott muzeális értéke. Ugyanezen időből származik egy nagyobbméretű kancsó, két oldalán vágtató magyar huszárral, a középen koszorúba helyezett felírással: „RODER WEIN 1788." A fekete T jelzésű tárgyak között is van egy pár megoldatlan monogrammszerű névjelzés, melyek mögött valószínűleg tatai személyek rejtőznek. Három, kezdőbetűkkel jelzett tintatartót ismerünk. A díszesebb példányon a J. P. betűk, az egyszerűbb, klasszicista irányt képviselő darabokon az I. A. L., illetve F. M. betűcsoportot láthatjuk. A két utóbbinak érdekessége a hátlapjára festett 179l-es évszám. A tintatartó díszítésének stílusa alapján és a megadott idő segítségével több tatai majolika idejét tudjuk ma már közelebbről is meghatározni, így az elsőnek említett tintatartó is díszítése alapján ebbe a stíluskörbe tartozik (a tatai tintatartóknak négy változatát ismerjük), de rokokós felépítése miatt valamivel korábbra, 1788/89-re tehetjük. A tatai Piarista Múzeumban ismerünk egy, az 179l-es számjelzéssel csaknem azonos megoldású tintatartót s ez a tulajdonos nevét teljes egészében adja meg. Tulajdonosa Halász János (P. Joannis Halász), ki a tatai plébánia kápláni teendőit látta el 1789-től 1792-ig s valószínűleg a gyártól kapta ajándékképen 1792-ben történt távozásakor. A gyár hírnevét dokumentálja s helytörténeti szempontból is rendkívül érdekes az Iparművészeti Tár tulajdonában levő feliratos, díszes keretbefoglalt emléktábla, mely József főherceg, Magyarország nádorának tatai látogatása alkalmával készült. Felirata szerint 1796 május 27én a nádor meglátogatta a gyárat s ezt, mint
