KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
II. Az everyman-haláltánc műfajai
megy a játék szépen. Jancsi kivágja melléből a szivét és beleteszi a zongorába és kéri a hercegnőt, hogy most játszszanak rajta, akkor majd meghallják, milyen szépen szól. Angéla Lászlót kéri lel, hogy játsszon. A játéka csodaszép. Angéla megengedi Lászlónak, hogy a kezét másodszor is megcsókolja. Ez letérdel és megcsókolja. Jancsi hiába akar szólni, hogy az ő szive muzsikalt és elbúcsúzik, mert az ablakon kopog már a Halál. Jancsi most már a nyeregbe ül, mert Jázmin is ott van a kocsin, aki megtudja tőle. hogy milyen boldog László. Jancsi lova mindig csak botlik ; ekkor kitudódik, hogy szivét a zongorában hagyta és ielbukik lovával. A Halál otthagyja őt, mert szív nélkül nem viheti magával. Elrobognak és László lova is utána vágtat a kocsinak. Jancsi hajnalra visszaér a korcsmába, ahol Miska és Bandi örömmel várják. Tovább iddogálnak és a csendben gyönyörű muzsikát hallanak . . . Jancsi szívének muzsikáját a spinétben. Ábrahám Ernő motívumai az everymanhalálalak köré csoportosulnak a La Fontaineféle haláltvágyó, de a Halál megjelenésétől megborzadó ember életének kereteiben. A fe kete kocsin, fekete lovakkal vonuló Halál már modernkori haláltáncirodalmi tradíció, amelynek talán germán mitológiai és mondai alapja van s amely Bierbaumra emlékeztet. Kétségtelenül tisztán allegorikus szimbolikus helyzeteket és vonatkozásokat teremt a Halállal való kocintás, a Halál halhatatlansága (az is germán szellemtulajdonság, hogy az ütés nem fog rajta és kineveti támadóját), a földi és égi virágosbolt Jázminnal és Szt. Domonkossal, a lehulló csillagok, a zongorában muzsikáló szív és a Halál követésére alkalmatlan szívnélküli ember. A Halál megjelenését reális valóságként fogja fel a novella, hatása azonban a víziókéval azonos. A szívfájdalmakat el nem tűrő ember víziószerűen látja, hogy akit ő szeret, az nem őhozzá, hanem máshoz vonzódik. A Halál itt azért jelenik meg, hogy kiábrándítson ; rideg realizmusa a szerelmen is uralkodik. Aki azonban szívét eladja az elérhetetlenért, azt elhagyja a józan, hideg észszerűség, az ismét csak ábrándozik. A La Fontaine-féle motívum itt nem öncél, hanem egy másik esemény eszköze, amely szimbolizmuson keresztül a valóságot, a szerelmi állapot irreális mozzanatait akarja jellemezni. Az utóbbi műben az everyman-halálalak egy újkori mesével kapcsolódott, habár e mellett bizonyos régebbi allegorikus mozzanatokat sem vetett le egészen. Az everyman-haláltánc mondai és mesei keretű alfajához olyan everyman-haláltáncok is tartoznak, amelyek az everymandialógus tiszta középkori halálalakját pusztán, minden reávonatkozó allegorikus helyzet kizárásával szerepeltetik. Ezzel szemben viszont a szereplő ember kerül szimbolikusan beállított helyzetekbe. Ilyen jelleggel bír Adolf Frey (1895) haláltáncának 12. költeménye : „Die Maske." A szereplő ember, Inanis, egy büszke jellemű hölgy, álarcot hord, amiért életében senkisem tudja őt megismerni. Halálakor megjelenik a Halál és leemeli arcáról a maszkot; a nagy „semmi" vigyorog ki alóla. A hiúságban és büszkeségben elmerült ember szimbolikus rajza. Bolond, halálos éj 1 (1909. Monaco) c. 1 Ady Endre: Válogatott versei. Bp. 1921. 112. 1, versében Ady is a régi everyman-halálalakkal találkozik. Amint északra nyíló zörgő ablakán a tengerre néz, annak zúgásába a saját lelkének muzsikáját hallja belevegyülni. A sötét éjben távoli havas, nagy hegyek csillognak. Fehér szobájába „mimózák, áldott virágok illatát veri fel a szél", a Hold tüzes fényében égnek a nyargaló fellegek ; s e zúgó, illatos, tüzes világban ő felöltözik, kinyitja ajtaját és a küszöbön útjába áll a Halál. Az everyman-halálalak megjelenése itt is szimbolikus, allegorikus képpel van egybekapcsolva, amely az életet a maga egészében egy gondolattal, egy vonással akarja ábrázolni. Az ember, aki „egyetlen, zörgő ablakán" keresztül nézi a külső világ színpompáit, az élet tengermélységét, hatalmas csillogó hegyeit, tüzes égboltját, az örök emberi vágyak felébredését érzi lelkében feltámadni a hatalmas, a mély, fenséges után. Érzi, hogy utána kell mennie, deavelevaló egyesülés csak akkor lehetséges, ha megjelenik küszöbén a Halál. Csak ő vezetheti abba a világba, amelyet most csak „zörgő ablakából" láthat. A szimbolikus elemeknek Ady egyéni élménye szolgált alapjául : a tengerparti élet szépsége úgy, amint azt ő maga élte át. Ez a vers az emberi életnek hatalmas szimbóluma, amelyre a végső pontot a Halál teszi. Itt is a tiszta everyman-halálalak áll a küszöbön és maga a költő jut szimbolikus jelentésű helyzetbe, lát örök emberi jelentésű motívumok keretében lefolyó mindennapi eseményt. Az everyman-halálalak maga viszi a költőt szimbolikus jelentésű helyre Otto Oertel (szül. 1872) Am Abgrund című költeményében. 2 Gyors léptekkel közeledik feléje a Halál és megragadva elszakítja őt feleségétől, gyermekétől. Azután egy hatalmas sziklamélység szélére állítja, hogy onnét a sötét mélybe lökje le. A költő azonban, akit a Halál többször megkérdez, hogy elkészült-e a végső pillanatra, az Úristenhez emeli fel tiltakozó szavát, aki kéréseit kegyesen meghallgatva nem töri meg ifjú életét, hanem visszaadja övéinek. A modern irányok egyik képviselője, Reinbolt haláltánca (1920) is szimbolikus cselekvésekkel ábrázolja szereplőinek és általában az embernek életét, bár halálalakja, titkolva kilétét, emberi (sírásói) alakot vesz fel, de tisztán az everyman-halálalak sajátságaival. Holbein everyman-halálalakja is emberi alakot öltött. 4. Az Everyman-halálalalak és dialógus a történelmi valóság keretében Miként a haláltánc egyéb műfajai, úgy az everyman-haláltánc is a valószerűség, a puszta élet lehető leghűbb és legigazabb kifejezésére törekszik. Ezt a reális irányzatot már fejlődése is alkalmas motívumokkal készítette elő ; az everyman-haláltánc a tiszta allegorikus keretből a 2 Kluge : Auswahl. 453. 1.
