Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott
tovább erősödik a szentély mennyezetképén, ahol a kék köpenyes Máriát már hatalmas, aranyszínű sugárkoszorú veszi körül. Ez a fényesség vakítja el a Kármel hegyére érkező Elizeust is. A középkortól népszerű Mária-himnusz, melyet a Kármel Ékessége tiszteletére, a templom búcsújakor, július 16án is énekeltek a fehérvári szerzetesek, így szól : Ave Regina coelorum Ave Domina Angelorum: salve radix sancta, ex qua mundo lux est orta: gaude Virgo gloriosa super omnes speciosa: Vale valdé decora, & pro nobis semper Christu exora. 77 A Mennyek Királynéja kifejezés Mária másik színére, az ég kékjére utal. A megkapó képeket felvonultató himnusz szövege a fényre, vagyis egy következő színre, a sárgára, pontosabban az aranyra is vonatkoztatható. Ezt erősíti meg a Mária édesanyja, Szent Anna ünnepének laudesébtn elhangzó jelző, a „drágakőfényű mennyei udvar". 78 Más eszközökkel elért, de hasonló hatások az oltárképeken is megfigyelhetők. A kék, vörös és arany színek szinte kiugranak a festmények sötét, barnás alaptónusú hátteréből. A képek jobb felső sarkában látható mennyei alakok mellett megfigyelhető, hogy a bal oldali álló szereplők - Jézus és Joachim - mögött, mindkét képen vagy egy ablak, vagy egy ajtó nyílásában a kék ég tűnik fel. Maulbertsch nem fordult ilyen effektusok használatához sem az említett kiscelli, sem a bécsi Szent József halála-oltárképeken. Ebben a mennyei szférákra nyitott freskókkal való kapcsolatra következtethetünk. Arra, hogy a megrendelő szándéka szerint a templom különböző médiumokra festett képei egy egységes elgondolás részeiként nemcsak témájukban, hanem az alkalmazott változatos művészi eszközökben is szerves egységet alkossanak. A templomban is énekelt és imádkozott liturgikus szövegekben elhangzó, s Maulbertsch ecsetje által megfestett színek a tartalom hangsúlyozására és annak kiegészítésére Mária szimbólumainak tekinthetők. A bemutatott művekkel nemcsak a liturgiákban énekelt dallamként hallható, hanem a liturgikus térben képi harmóniaként látható és maradandó emlékét állították Maulbertsch zseniális, expresszív előadásmódjában megfogalmazva - Mária-tiszteletüknek a sarus karmeliták, utolsó magyarországi templomukban Székesfehérvárott, 1768-ban. JEGYZETEK 1 A jezsuita sekrestye berendezéséről: Gyéressy Ágoston Béla: Pálos faragóművészek. Szakdolgozat, kézirat. Budapest, 1945; Kovács Péter: Der Meister der Holzschnitzereien in der Sakristei der Székesfehérvárer Jesuitenkirche aus dem 18. Jahrhundert - A székesfehérvári jezsuita sekrestye faragványainak mestere. Alba Regia 10 (1969) 119-123, VIII tábla; legutóbb: Kovács Péter - Smohay András: Szent Imre tisztasági fogadalma. In: Szent Imre 1000 éve. Multimédiás DVD-ROM a székesfehérvári millenniumi emlékév és kiállítás dokumentumairól. Katalógus. Szerk. Kerny Terézia. Székesfehérvár, 2007, kat. 81; Fitz Jenő - Császár László - Papp Imre: Székesfehérvár. Budapest, 1966, 45. Cimbal művészetéről bővebben: Garas 1955, 60-63. Jávor Anna: Leicher, Tabota és Cimbal Martonvásáron. Művészettörténeti Értesítő 39 (1990) 207-212. A mennyezetképek két vázlata a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban található (ltsz.: 74.130-131). Maulbertsch székesfehérvári műveiről: Smohay András: A székesfehérvári szemináriumi, egykori karmelita templom művészettörténeti feldolgozása. Szakdolgozat, kézirat. Székesfehérvár - Budapest, 2004, 45; Kovács Péter - Szelénvi Károly: Maulbertsch Székesfehérvárott / in Székesfehérvár. A karmelita templom freskói és oltárképei. The frescoes and altarpieces of the Carmelite Church. Die Fresken und Altarbilder der Karmeliterkirche. Veszprém - Budapest, 2005, 10. (A szemináriumi templom Maulbertsch-freskóinak idén 70 esztendős monográfusát ezúton is köszöntöm; Isten éltesse sokáig!) Smohay 2007, 80-81. 2 Garas 1955, 53. 3 Garas 1960, 3-94. 4 Garas 1960, 18-19. 5 Garas 1960, 3-5. 6 Knab 1975, 43-61; Matsche 1998, 203-215. 7 Garas 1955, 60. 8 Az összefoglaláshoz felhasznált irodalom: Garas 1955, 57-60; Garas 1960, 44-85, 206-217; Krapf, Michael - Hosch, Hubert: Zeittafel: Leben und Werk Maulbertschs. In: Kat. Langenargen 1996, 10-12. 9 Legújabban: Bubryák, Orsolya: Ein veregessener Mäzen von Franz Anton Maulbertsch: Anton Graf Erdődy (1714-1769). In: Generationen, Interpretationen, Konfrontationen. Szerk. Bálázóvá, Barbara. Bratislava 2007, 49-59. J ° Haberditzl 2006, 230. 11 Smohay 2004, 32-36. 12 Heimbucher 1932-34, II, 62. 13 Különböző lelki feladataikat az Egyházi Törvénykönyv foglalja össze. Különösen: CIC 731. kánon. Ld. Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással. Szerk. Erdő Péter. Budapest, 1985, 544-545. Vö. Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára. Budapest, 2006, 44-A5. 14 Mátéffy 1994, 12-13. 15 A jezsuita naplók megörökítették az 1716-os körmenetet. Németh 1979, 59. 16 Liber Confratrenitatis Sacris Scapularis Beatissimae Dei Gentricis semperque Virginis Mariae de Monte Carmelo. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz.: 74.805. 17 Smohay 2007, 79, 81, 2. kép, 4, 5. j. A segédekről ld. Garas 1960, 134, 168, 169, 192, 224, 225. 18 A korábban Maulbertsch saját kezű munkájának tartott, a székesfehérvári szemináriumi templom Mária mennybevitele freskója melletti csegelyek két női figuráját ábrázoló rajzot (kat. II. 41^12.) neki tulajdonítják.
