Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Winterhalder önálló festői munkásságának kezdetei

1821) is, akinek nevét Maulbertsch győri munkáival hozzák összefüggésbe, illetve a mester halála után a szombathelyi festmények befejezése kapcsán került szóba.

63 Winterhalder szerzőségét két másik, stílusában összetartozó vázlattal kapcsolatban sem fogadhatjuk el. Az egyik a Brünn-Königsfeld (Královo Pole) karthauzi kolostorának káptalantermében található Maulbertsch-féle falképrészhez (1769 körül) köthető, míg a másik a bécsi Trattner-ház kápolnájának Szent György-oltárképét ábrázolja. Ezeken a vázlatokon nem találunk olyan formai ismertetőjelet, ami Winterhalder munkásságára utalna. Különbözőségük a vitathatatlan Winterhalder-munkákhoz képest elsősorban az arcrészek kidolgozásában szembeötlő. Habár tudjuk, hogy Winterhalder a königsfeldi Josef Winterhaider: Serenitas - Arenuus (A kolerikus), 1790 Brünn (Brno), a Régi Városháza ranácsterme karthauziak környezetében is megfordult, ez inkább a kolostor feloszlatásának időszakára (1782) tehető, amikor a festő az egykori káptalanterem mára már szinte teljesen elpusztult falképeinek egyikéről a Szent Brúnó ima közben (kat. II. 43.) témáját örökítette meg rajzon. Athanasius Gottfried prelátus és művészetbarát egy megbízásával összefüggésben említhetjük meg feltételezhetően Winterhalder szuverén rajzvázlatát, amely az ószövetségi Dávid királyt ábrázolja (kat. II. 46.). A Kari Kühnl gyűjteményéből származó, korábban említett lembergi (Lviv) vázlatok egyértelműen összevethetők Maulbertsch hetvenes években készített azon képeivel, amelyek létrejöttében a műhelymunka egyre nagyobb szerephez jutott. A fenti vázlatokhoz való hasonlatosság egyértelműen felismerhető például Szent Erzsébet alakjában, amely a Brünn melletti Wranau (Vranov) pálos templomának Maulbertsch által festett Szent Család-képén szerepel. A két vázlat egyéni hangvétele feltehetően Maulbertsch egyik, eddig „nem azonosított" munkatársának munkájára utal. Winterhalder feltűnően sokszor megfordult a felszámolt kolostorok környezetében, amit nemcsak a korabeli igazgatási apparátushoz, különösen annak exponált hivatali személyéhez, Anton Valentin Kaschnitz von Weinberghez (1744-1812) fűződő kapcsolata, hanem a Klosterbruckban található műalkotások professzionálisan kidolgozott leltára és a műalkotások értekbecslése is alátámaszt (1784).

64 Winterhalder rajzain tehát olyan műveket örökített meg, amelyeket a pusztulás vésze fenyegetett, illetve olyanokat, amelyek festői képességeinek fejlesztéséhez vagy éppenséggel új megbízások elnyeréséhez segítették hozzá.

65 Winterhaider önálló festői munkásságának kezdetei Tanult festőként Winterhalder az 1780-as évek elején Joseph Hauzinger (1728-1786) és Vinzenz Fischer osztrák festők mellett a nagyszombati (Trnava/ Tyrnau) egyetem két termének Idfestése révén szerzett további tapasztalatokat a falképfestészetben.

66 Franz Anton Maulbertsch és Vinzenz Fischer mellett már munkatársként vett részt a bécsi Hofburg udvari kápolnájának díszítőmunkálataiban (1772). Később Winterhalder csatlakozott a mühlfrauni (Dyje) Megkorbácsolt Jézus-zarándoktemplom Maulbertsch-féle festői munkáihoz, amelyet a kutatók eddig az 1774—1778 közötti időszakra datáltak.

67 A képek újkeletű, 1774-1775-re vonatkozó datálása - Winterhalder többi