Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia

14. Vajda Zsigmond: Szilágyi Erzsébet, 1890. MNG (kat. 322) politikai botrányok álltak, melyek felerősítették az 1848 iránti nosztalgiát és a nemzeti függetlenség kérdését. A nagybányaiak művészetében ennek kapcsán jelent meg a történeti tematika.

56 Thorma János (1870-1937) a pályázatra festette meg 1893-ban az Aradi vértanúk nagyméretű képét (MNG), amely egy kivégzést ábrázol. A művet a zsűri nem fogadta el, bemutathatta azonban a Wampetics vendéglőben, ahová özönlöttek a látogatók. Másik történelmi képe, az 1898-ban elkezdett Talpra magyar (Thorma János Múzeum, Kiskunhalas) a forradalom kitörésének napját örökíti meg látványos, de valójában erőtlen tömegjelenettel. A témán húsz éven át dolgozott, de sohasem fejezte be.

57 Réti István (1872-1945) Honvédtemetés című képével (MNG) csatlakozik a témához, de az öreg forradalmárok menete valójában nem történelmi kép. Hollósy Simon (1857-1918) Rákócziinduló című képével (MNG), amelyen egy rongyos sereg menetel, már közel jut a történeti téma aktuális tartalmának megfogalmazásához, korának súlyos társadalmi és politikai problémáihoz, de a megjelenítéshez plein air művészi eszközöket használ, amelyeK elbizonytalanították, így a képet sohasem fejezte be. A téma és stílus egységének megtalálásában a legközelebb Zrínyi kirohanása című képével (Püspöki Gyűjtemény, Szeged) jutott, amely valójában egy plein air csatakép, és ígéretes utat mutatott a műfaj megújítására, de ebben nem talált követőre. Iványi Grünwald Béla (1867-1940) volt az egyetlen, aki 1895-ben a IV. Béla visszatérése a tatárjárás után című képével (MNG) valódi történelmi képet festett. O azonban nem a téma iránti meggyőződésből, hanem anyagi meggondolásokból készítette el művét, amely nem érte el a várt sikert. A nagybányaiak kísérlete jól példázza - miként Réti István erre Thorma képe kapcsán rámutatott -, hogy az akadémiai szabályokat követő kompozíciós megoldásokat nem ehet összeegyeztetni „az impresszionizmus által megnemesítet naturalizmussal".

58 Ugy tűnik tehát, hogy az évszázadokon át működő akadémiai szabályrendszer mind tartalmi, mind formai megújítása sikertelen volt. Történeti piktúránk müncheni vonulatának áttekintése végén talán némi csodálkozással állapítható meg, hogy az akadémiai agyonszabályozottság az igazán tehetséges művészek számára mindenhol biztosította a sikert. Mint a nagybányaiak példája is mutatta, a rendszer úgy volt megalkotva, hogy annak egyetlen eleme sem volt elhagyható. Az erkölcsi alapra épített szimbolikus mondandó hatásának kulcsa az adott körülményekhez igazodó jó témaválasztás volt, amely, ha megfe elő érzelmi átéléssel párosult, olyan mű születését eredményezte, amely nemcsak elérte azt a célt, amit a megrendelő - az állam vagy a „nemzet" - várt tőle, hanem élvezhetővé is vált, sőt még ma is az. Ha a kép őszinte érzelmeket tudott magas szinten közvetíteni, a néző márnemcsupánegyüres színpadi jelenetet látott, hanem az akkori valóság átélhető darabját. Ha manapság nem így érezzük, akkor rrvnden bizonnyal nem a művész a hibás, hanem a mi művészetről és a világról alkotott képünk változott meg. „Ma sokkal többre értékeljük Van Gogh egy virágcsendéletét, mint egy jelentős történelmi esemény ábrázolását, mert megszokottá vált számunkra az esztétikai