Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

MŰFAJOK - Életképek (Szinyei Merse Anna)

hanem a Dagnan-Bouveret-féle szolid fényvezetést is. Ekkoriban Bal lő Ede is festett ilyesmit, hogy ne is beszéljünk a Munkácsy-ösztöndíjat Csók István remek LAvacsora'já na k (kat. 56) ellenében elnyert Halmi Artúrról vagy Dudits Andorról. Utóbbiak aztán erősebben keresték a közönség kegyeit, ezért mosolygósabbra is sikeredtek műveik. Rajtuk kívül Zemplényi Tivadar is Leibi bizonyos korszakára emlékeztető, naturalista hatást mutatott meghitt, reális életkivágataiban (Szegény asszony otthona, MNG). Érdekes színfoltot képez a válogatásban a később olyannyira karakteres alföldi festő, Koszta József korai szép müve, a Hazatérők (kat. 174). A másfél évtizedig Münchenben dolgozó Baditz Ottó részletgazdag realizmussal dolgozta fel az élet árnyoldalaiból vett témáit, melyekkel nagy érdeklődést keltett a budapesti kiállításokon. Az 1890-es évekre világosította ki palettáját, ám friss plein airje átmenetinek bizonyult, és a nagyobb kompozíciókon gyakran vált szirupossá. A szentimentális jellegű szegényember-festészet számos példája mellett feltétlenül ki kell emelnünk a későbbi nagybányaiak változatos tematikájú figurális képeinek értékes sorozatát, hiszen ezek mind hozzájárultak a múvésztelepi munka eredményeinek gyors beéréséhez. Ahogyan Szinyei figurális tájait sem szívesen neveznénk zsánerképnek, és ezért a tájképek közelében emlékezünk meg róluk, a nagybányaiak hasonlójellegű kompozícióit is szerencsésebb abba a kontextusba helyezni, hiszen zömüktől mi sem áll távolabb, mint a novellisztikus, irodalmias tartalom. Szinyei Merse Anna