Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VI. A RÓMAI EMLÉKEK FELFEDEZÉSE - Ritoókné Szalay Ágnes: A római föliratok gyűjtői Pannoniában

1. kép: Felice Feliciano pannóniai föliratgyüjteménye Reggio Emilia, Biblioteca Municipale források ismertetésénél.

17 Őt tartotta az első itt tevékenykedő föliratgyűjtőnek. Személyét, nevét nem sikerült megállapítania, mivel gyűjtése csak másolatban maradt ránk. A másoló az ismert compilator, Michael Fabricius Ferrarinus, a reggio-emiliai karmelita kolostor priorja volt, aki megszállott lelkesedéssel dolgozta össze a másoktól gyűjtött föliratokat. Egyre gazdagabb gyűjteményei egymást követték 1477 és 1486 között. Az első a ma Utrechtben őrzött, ezt követi a párizsi, végül a Reggio Emiliában lévő leggazdagabb kézirata. Csak ez a reggiói kézirat tartalmazza először a pannóniai föliratokat is.

18 A díszes pergamen kéziratot a prior halála után a városi tanács döntése alapján rácsos ládában őrizték. Megtekintésére is csak a rácson keresztül adtak engedélyt. Muratori megemlíti, hogy a kezében tarthatta, de nem másolt belőle.

19 Föliratgyűjteményében csak a párizsi kézirat anyagát használta föl. Az epigranka legjelesebb művelői már egy évszázada foglalkoznak az egyes föliratgyűjtemények forrásainak és leszármazásának megállapításával. A részletmunkák közül kiemelkedik e század elején E. Ziebarth összesítése, amely a konkordancia táblázatok sorával teremtett rendet, és ad áttekintést a 15. század folyamán összegyűjtött sok ezer ókori föliratról. Ziebarth viszont a vállalt nagy munkához képest, nem egészen érthető indokolással Michael Fabricius Ferrarinusnak csak az utrechti és párizsi kéziratát dolgozta föl.

20 Ezzel a pannóniai gyűjtés, amely, mint mondtuk, egyedül a reggiói kéziratban található, elkerülte a további forráskutatók figyelmét. Ziebarth azon eljárása, hogy a reggiói kéziratot nem vette figyelembe, már csak azért sem érthető, mert korábban azt már Mommsen a Corpusba bedolgozta. Az anonym 15. századi gyűjtőről, szakszerű munkájáról Mommsennek igen jó véleménye volt. Leírásait pontosnak ítélte, amelyek csak autopszián alapulhattak. Több mint negyven fölirata (egy görög, a többi latin) egységes kis corpust képez. A gyűjtés helye Buda, Tétény, Csepel, Aquincum, Szentendre, Győr, Komárom, Tata, Solymár és Siklós, amelyhez két bécsi és néhány dáciai fölirat járul. Századunkban Kuzsinszky, Kubitschek és Gerevich, más-más kutatások során ugyan, de foglalkozni kényszerültek „Antiquus" gyűjtésével.

21 Lejegyzései folyamatosan bekerülnek a Die römischen Inschriften Ungarns (RIU) köteteibe. Mindez öregbíti ugyan a Mommsen megalapozta értékelést a gyűjtőmunkáról, de kísérlet se történt arra, hogy a ráragadt „Antiquus" páncéljából kiszabadítsák azt, akinek ezt a kis gyűjteményt köszönhetjük. Az időközben fölfedezett újabb kéziratos föliratgyűjtemények, közöttük igen gazdag tartalmúak is,