Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Bakó Zsuzsanna: A történelmi téma jelentkezése és alakulása a nagybányai festők munkásságában

A történelmi festészetnek ez a „rebellis" vonulata 1840 és 1867 között virágzott, új tartalmát pedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc adta. A változás már a negyvenes években elkezdődött. A történelmi festészet ikonográfiájában hagyományosan kedvelt személyiségek, nemzeti hősök életének más eseményeit ábrázolták - így pl. nem a haldokló, hanem a harcos Hunyadi Jánost -, és a közönség reagálása is megváltozott. Kiss Bálint 1846-ban festett képét - Jablonczai Pethes János búcsúja - olyan lelkesen ünnepelték, ahogyan korábban elképzelhetetlen lett volna. A szabadságharc leverését követő önkényuralom éveiben a történelmi festészet a nemzetet ért megrázkódtatás kifejezője. Bár továbbélnek a hagyományos témák, minden ábrázolás szimbolikusan az 1849-es eseményekre utal. így pl. Zrínyi Miklós nemcsak a királyért és a kereszténységért életét áldozó nemes úr, hanem elsősorban az idegen, elnyomó hatalom ellen harcoló, önfeláldozó nemzeti hős jelképe. II. Lajos vagy Hunyadi László halálának ábrázolása az új értelmezésben egyértelműen a nemzethalál gondolatát szimbolizálja. A kiegyezés után megváltozott a történelmi festészet témaköre és hangvétele. Előtérbe kerültek azok a témák, amelyek a reprezentáció céljainak feleltek meg így Vajk megkeresztelése, mint a keresztény államiság szimbóluma, illetve olyan királyok történetei, akikThorma János: Aradi vértanúk (Vázlat), 1896 János Thorma: Die Märtyrer von Arad (Studie) / Martyrs of Arad (Study). 1896 (Kat. sz.lKat. Nr. I Cat. No. 479.) A nagybányai festők közül Thorma János ragaszkodott a legkövetkezetesebben a történelmi témához. 48as érzelmei közismertek voltak még az 1920-as években is.

5 1893 őszén Nagybányán kezdte el az Aradi vértanúk című kép előmunkálatait. Aradra utazott és szemtanúkat keresett, könyvtárakból adatokat gyűjtött, emlékezéseket jegyzett fel, sőt még egy kivégzést is végignézett.

6 A tragikus eseményt tárgyilagossággal, naturalista szemléletmóddal örökítette meg. A képnek ikonográfiái szempontból mind a 19. századi magyar, mind az európai festészetben nem nagyon volt előképe. A kivégzés tényének ábrázolása igen ritka a festészetben; F. Goya Felkelők kivégzése (1814) című képe a ritka kivételek közé tartozik, s Thorma képe, témáját tekintve, a magyar festészetben is egyedülálló. A nagyvonalú képszerkesztéssel, visszafogott színekkel, a fehér és fekete ellentétpárjának az érzelmekre gyakorolt drámai hatását kiaknázva, megrázó erejű képet festett. A méreteiben monumentális mű 1896-os bemutatásakor szélsőséges érzelmeket váltott ki. A millenáris ünnepségek közepette a hazafiak kivégzését kendőzetlenül bemutató kép kapcsán a néző a nemzeti függetlenség megoldatlan kérdéseire és a Kossuth halála körüli botrányokra asszociálhatott. A hivatalos körök ennek megfelelően reagáltak, és a képet a felvételi zsűri nem fogadta el. Világos volt ugyanis, hogy a monarchia Thorma János: Aradi vértanúk (Vázlat), 1896 János Thorma: Die Märtyrer von Arad (Studie) / Martyrs of Arad (Study). 1896 (MNG Adattár I Archiv I Archives) nek a személye az állam virágzó periódusaihoz kapcsolódott, mint Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás. Megváltozott a művek hangvétele is, a tragikus emelkedettséget a látványos pompa váltotta fel. A művek keletkezése a történelmi festménypályázatok meghirdetésével függött össze, az ösztöndíjak és állami vásárlások elsősorban a hatalmi célokat támogató irányzatot segítették. Az összképet színesebbé tette, hogy a korábbi irányzat sem halt el teljesen. Képviselője, Székely Bertalan még két évtizeden át a korábbihoz hasonló szellemben készítette történelmi táblaképeit. A század második felében megjelentek a polgári liberalizmus gondolatköréhez sorolható művek is, ezek elsősorban a történelmi zsáner (pl. Mátyás király és Szép Ilonka) és a történelmi allegória (a Nemzeti Múzeum freskóciklusa - amely a nemzet történelmét képekben meséli el, mintegy keresztmetszetét adva annak) kategóriájába sorolhatók.

4 királyát nem lehet a kép elé vezetni, ugyanakkor kiállítását betiltani sem lehetett, mivel az a közönség felháborodását váltotta volna ki. így a művész a festményt először az Orczy-házban, majd a városligeti Wampetich étteremben mutatta be. A közönség amint az várható volt - valósággal zarándokolt a műhöz, amely nagyon is érzékeny pontra tapintott, Réti István szavaival élve „nyitott sebet érintett az emberek szívében".

7 A közvélemény és a kritika ünnepelte a művészt, de a kép sorsa szemléletesen mutatja az erőviszonyokat, mivel vevője évtizedekig nem akadt, még ajándékként sem fogadta el a Szépművészeti Múzeum. Végül 1931-ben került csak köztulajdonba. Thorma a kép lelkes fogadtatása miatt küldetésének érezte az 1848-as eszmék felvállalását és nyílt hirdetését, így szándékában állt folytatni az Aradi vértanúk témáját, de csak két rajzvázlat készült el.

8 Megszületett azonban a másik téma, szintén a szabadságharc téma-