Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Bincsik Mónika: Hollósy József

A káté első kiadása 1893-ban Máramarosszigeten jelent meg,

27 majd a nagy érdeklődésre való tekintettel 1901-ben másodszor is kiadták.

28 A mű nagy visszhangot keltett és pozitív kritikát kapott, ami jól jellemzi a korhangulatot. A 19. században a természettudományok rohamos fejlődésnek indultak, és számos új felfedezés ellentétbe került a keresztény tanításokkal. A hit felfoghatatlansága az oksági elvekkel már nem volt összeegyeztethető. A tapasztalati tények uralma és „mindenhatósága" kiábrándultságot eredményezett, a pozitivista világképpel szemben megjelent az igény a misztikumra, a megmagyarázhatatlanra és a távoli-egzotikusra. (Gondoljunk például a teozófia látványos sikereire.) Európában főként Schopenhauer filozófiája és Tolsztoj írásai terelték a figyelmet a buddhizmus felé, s ez párosult a keletutazók beszámolóinak érdekességeivel. A buddhai tanok „racionalitását" szívesen övezték titokzatos fátyollal, s mivel a buddhizmusban nincsenek az emberi természetet szigorúan korlátozó hitelvek, igen hamar népszerűvé lett. Európa nagyvárosaiban számos buddhista közösség jött létre, Magyarországon a tanok első terjesztője Hollósy József volt. Könyvéről így írt Simon 1895-ben: „... a Józsi könyvét is, a mit én mondhatatlan örömmel olvastam át, szinte magam előtt látom azt az embert, a ki a szerencsétlenség, a sors nyomása alól egy tehetséges festőből a nyugodtság és a magába szállás apostolává fejlődött, megelégszik a földi boldogság olyan kis részével, a mit ő teremt meg maga magából legegyszerűbb szükségletei fedezéséül. Hollósy Simon (Hollósy József ?): Temető (Meditáló szerzetes), 1883 Simon Hollósy (József Hollósy ?): Friedhof (Meditierender Mönch), 1883 Cemetary (Monk Meditating). 1883 (Mgt. I Privatbesitz I private collection) Nem közönséges ember ez, és attól a mitől féltem a teljes tétlenségtől - ez az egy munkája teljesen ki menti őtet az én szemem előtt. Ellenkezőleg: elszomorított az a tudat a mivel Őreá gondoltam míg ezt a könyvét el nem olvastam: mert ő az én szemembe Zolák, Tolstojok és a világ legnagyobb filozófusai-bölcsészei felé kerekedett evvel a kis müvével annyiból, a mennyiben csak e tárgy felől foglalkoznak, az alantasabb regiokban ők ennek az eszmének a szolgái nagy zsenialitással: a Józsi munkája ezeket nem szellemi képességükben múlja felül, az álláspontjában az egyszerű szóval is sokat messze mlszárnyalja. Ez az én meggyőződésem, és mondom nem vártam volna onnét Máramaros megyéből annyi világosságot, akkor mikor az öcsémnek szegénynek sajgó szívvel vettem tudomásul szerencsétlen boldogtalanságáról hozzám érkezett hirét, most mikor én magam uj megpróbáltatások sorozatán kell hogy keresztül menjek, ebből a könyvből merítem azt is, a mi ott nincs megírva, hogy az Isten különös kegyelme irányult felém, hogy nagy kérdéseket gördített utamba a mi után a »megváltás« fog talán ha az ideje elérkezik bekövetkezni. Vagy pedig annyi bűnöm volt, hogy még hosszú sorozata a keserűségnek fogja azt »kiegyenliteni«...."

29 A Kátét Jókai Mór is ismerte, sőt A mi lengyelünk című regénye Buddhisták Magyarországon című fejezetébe beillesztette a benne foglaltakat.

10 (Nem teljesen érdektelen a Feszty-szalon vendégeinek a buddhizmus iránt tanúsított figyelme. Feszty Árpádné baráti köréből említhető többek közt például Mednyánszky László, Gárdonyi Géza.) 1897-ben jelent meg Félix álnéven Farnos Dezső A Buddhista Káté című. édeskés ízű regénye Nagyenyeden, melyben néhány rejtett utalás magára a Káté szer-