Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Bakó Zsuzsanna: A történelmi téma jelentkezése és alakulása a nagybányai festők munkásságában
Hollósy Simon: Zászlóvivő, 1898 Hollósy Simon: Fahnenträger / Flag Bearer. 1898 (MNG) netet, amelyben - Hollósy zsenialitása révén - a forradalmiság, a forradalmi gondolat fogalmazódik meg. Ezt a vázlatot több másik is követte, közülük a legkifejezőbb a Zászlóvivő, amelyen az érzelmek, a forradalmi lelkiállapot, a zászlót tartó legény arckifejezésén tükröződik. A két évtizeden át készített vázlatok sorát figyelve, a hangvétel radikalizálódik, a parasztemberek helyett egyre több a munkás, a nincstelen proletár, a tömeg vonulása, alakjainak arckifejezése egyre fenyegetőbbé válik. Hollósy nem tudott megbirkózni a Rákóczi-induló problematikájával, éppúgy, ahogy Thorma sem a Talpra magyar!-ra\ - s ebben minden bizonnyal közrejátszott, hogy egyeztetni próbálta a plein air elvét a naturalizmus eszközeivel, melyeket az alakok, a típusok megfogalmazásánál kívánt volna alkalmazni. Szemmel láthatóan nem volt kikristályosodott elképzelése a kép eszmei tartalmát illetően. 15 A történelmi téma a nagybányai művésztelep történetíróját, Réti Istvánt is megérintette, jóllehet nála sem a hagyományos értelemben vett történelmi kép jelent meg. A téma iránti érdeklődés kapcsolatba hozható negyvennyolcas érzelmeivel, amelyeket ő is a szülői házból hozott. 16 A Réti családban tudatosan ébren tartott Kossuth-kultusz lehetett az egyik oka annak a különös alkotásnak, amely Kossuth Lajos a ravatalon címet viseli. Réti, amikor megtudta, hogy a politikus haldoklik Torinóban, Lyka Károllyal együtt odautazott és engedélyt kapott, hogy a ravatalon lefesthesse. A kép voltaképpen nem is portré, hanem ravatalkép, amelynek különösen nagy kultusza volt a 17-18. században, és amelynek létrejöttében politikai indíték nem játszott közre. 17 Ezt a képet viszont kizárólag ez utóbbi hozta létre és köze volt ebben a Kossuth állampolgársága és temetése körüli botrányoknak is. A kép komor színeivel, sejtelmes fényeivel, a halott arc méltóságteljes nyugalmával őszintén és mély részvéttel közvetítette a gyász érzéseit. A képhez kapcsolódó rajz ugyanezt a mélyről jövő fájdalmat tolmácsolja. Réti 1899-ben festette Honvédtemetés című művét, amelyet ő maga és későbbi méltatói is főműnek tekintettek. A végleges, nagyméretű változatot számos rajzvázlat és tanulmány előzte meg. A kép Hollósy Rákócziindulódhoz hasonlóan egy menetet ábrázol, de ez valóságos eseményt örökít meg. A kisváros utcáján társukat temető öreg negyvennyolcasok vonulnak. Méltóságteljes tartásukkal, ünnepi öltözetükkel, nemzeti színű zászlóval és dobszóval adják meg a tiszteletet elhunyt bajtársuknak. A kép lírai hangvételű megfogalmazása az 1848 iránti, a közvéleményben élő nosztalgikus érzéseknek. Politikai aktualitást a kép pusztán a függetlenségi probléma megoldatlansága és a Kossuth személye körül felkavart viták és közhangulat miatt kapott. Ez sorolja a történelmi képekhez is, mivel nem rendelkezik azzal a forradalmiságot sugalló sodró erővel, amivel Hollósy Rákóczi-indulója.. SzándéRéti István: Kossuth Lajos a ravatalon, 1894 István Réti: Lajos Kossuth auf der Bahre, 1894 Lajos Kossuth Lying on His Catafalque. 1894 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 414.) kaiban is inkább csak emlékezni és emlékeztetni akar, indulatoktól és felfűtött érzelmektől mentesen. Réti életművében a történelmi téma voltaképpen ezzel le is zárul. 18 Ide sorolható még az 1930-ban festett Kossuth portré, bár apropója már nem politikai esemény, hanem a főváros hivatalos megrendelése volt, de Réti a személyhez illő felkészültséggel és komolysággal látott a feladathoz és műve - amely a reprezentatív arckép típusába tartozik - magán viseli a Kossuth iránti érzelmek és meggyőződés őszinteségét. Iványi Grünwald Béla esetében is csak elvétve beszélhetünk a történelmi téma megjelenéséről, jóllehet Hollósy mellett ő a másik festő, aki a hagyományos,
