Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
tett műveket alkalmasnak tartották a szalonok díszítésére. A festészeti és szobrászati műfajokat a század végén aszerint is megítélték, hogy a mű a társadalmi nyilvánosság milyen szférája számára készült: a történeti-allegorikus műveket inkább a közösségi terekbe, közintézményekbe, múzeumok számára tartották alkalmasnak, s ezektől igencsak megkülönböztették a privát célokat, a kisebb nyilvánosságot szolgáló terek, szobák díszeit, s ezen belül is elkülönítve a szalon-zsáner műfaját. A miniatűr szalon-zsáner sokaktól utánzott nagy mestere Ernest Meissonnier (1815-1891) volt, akinek képei a hazai kiállításokra is eljutottak, áraikkal sokkolva az efféle ritkaságokra vágyó közönséget. Az ilyen, a privátszféra számára készült alkotásokat kívánta gróf Károlyi Tibor az általa kitűzött díjjal támogatni. Karlovszky, aki tizenhat évi párizsi tartózkodás után 1897-ben települt haza, rögtön elnyerte a XIII. Lajos korabeli alak című képével a Károlyi-díjat, s képét meg is vásárolták az Országos Képtár számára. Hasonló miniatűr képével (Pipázó katona) elnyerte a Társulati díjat is 1900-ban. Irodalom Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi Téli kiállítására. Budapest 1897, kat. sz. 68; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1897-re; Szana 1889, 185-192; Róna II, 579; Műcsarnok 1900, 283; Réti 1994 2 , 73. MNG ltsz.: 1595 S. K. h. A Vaszary-alapítvány díja (A Forster-féle Vaszary-díj) Báró Forster Gyula (1846-1932) jogi doktor 1870-től működött különböző jogi területeken az államigazgatásban, 1887-től a Magyar Földhitelintézet igazgatója volt. A nyolcvanas évek közepétől tett közzé számos tanulmányt a magyar vallásalap és a tanulmányi alap történetéről, s az ingó műemlékek védelméről. A műemlékek terén szerzett ismereteit azzal is honorálták, hogy megválasztották a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökévé. 1887-ben beválasztották a Képzőművészeti Társulat választmányába is. 1895-ben 12 500 forint névértékű kötvényt helyezett el a Társulatnál, melynek kamataiból először az 1897-es tavaszi kiállításhoz kapcsolódva írták ki a Vaszary-díjat. Forster ugyanis ezt a díjat - melyet „a magyar történelem dicső eseményeire, s ezek között első sorban a magyar szentek életére... vonatkozó olajképpel vagy vázlattal" lehetett elnyerni, nem önmagáról, hanem Vaszary Kolos hercegprímásról nevezte el. A Vaszary-díjat minden harmadik évben adták ki, értéke 1 908-ig 1 600 forint volt. Forster alapítólevele nem tér ki arra, miért nevezte el díját Vaszary Kolosról, ám a kortársak jól tudták hogy a főpap a magyar történeti tárgyú művek, köztük iskolai célokat szolgáló történeti olvasókönyvek szerzője volt. Különösen népszerű volt és több kiadást is megért az ifjúság számára készített Történelmi életrajzok című műve. Forster már diákkorában kapcsolatba került Vaszary Kolossal. A bencés pap-tanár elbírálója volt az esztergomi főgimnáziumban az 1862-63. tanévben annak a történeti pályázatnak, amelynek nyertese a diák Forster Gyula volt. Később is kapcsolatban maradtak, az egyházi autonómia előkészítésének bizottságában az elnök Vaszary Kolos mellett jelentős szerepet vállalt Forster Gyula, a miniszteri tanácsos. A Forster Gyula által alapított Vaszary-díjat a Társulat azon bizottsága ítélte oda, amely az aranyérmekre, illetve a Társulati díjra is javaslatot tett. így kapta meg az általunk vizsgált időszak végén, 1 906-ban Thorma János óriási, a millenniumra festett, Az aradi vértanuk című művére is a Vaszary-díjat. S. K. A VASZARY-DÍJ NYERTESEI: 1898 Bihari Sándor: Zsigmond király fogadja Ulászló lengyel királyt a nagyváradi székesegyházban (olajfestmény) 1900 Körösfői-Kriesch Aladár: Dobó István megvédi Eger várát a törökök ellen (olajfestmény) 1 906 Thorma János: Az aradi vértanúk (olajfestmény) h. Der Preis der Vaszary-Stiftung (Der Vaszary-Preis von Forster) Baron Gyula Forster (1846-1932), Doktor der Rechte, war in verschiedenen Bereichen des Rechtswesens in der staatlichen Verwaltung tätig, ab 1887 stand er der Ungarischen Bodenkreditanstalt als Direktor vor. Ab Mitte der achtziger Jahre veröffentlichte er zahlreiche Studien zur Geschichte des Religionsfonds und des Studienfonds sowie zum Schutz der beweglichen Kunstdenkmäler. Seine Kenntnisse auf dem Gebiet der Kunstdenkmäler wurde unter anderen auch dadurch anerkannt, daß er zum stellvertretenden Vorsitzenden des Landesausschusses zum Schutz der Kunstdenkmäler gewählt wurde. 1887 wurde er auch in den Vorstand der Gesellschaft für Bildende Kunst gewählt. 1895 deponierte er bei der Gesellschaft Wertpapiere im Wert von 12 500 Gulden, aus deren Zinsen zum erstenmal anläßlich der Frühjahrsausstellung von 1 897 der Vaszary-Preis „für Ölgemälde oder Skizzen, die glorreiche Ereignisse der ungarischen Geschichte und vor allem aus dem Leben ungarischer Heiliger zum Thema haben sollten", ausgeschrieben wurde. Der Stifter benannte den Preis nicht nach sich selbst, sondern nach Fürstprimas Kolos Vaszary, Erzbischof von Esztergom. Dieser Preis wurde alle drei Jahre
