Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - BOROS Judit-SZABÓ László: Munkácsy Mihály hazai ünneplése, temetése és hagyatéka

azzal támasztja alá, hogy Barnewitzné jóvoltából Munkácsy teljes levéltára a Szépművészeti Múzeumba került, és a Munkácsyra vonatkozó tudományos kutatást nem csekély mértékben segítené elő, ha a fényképgyűjtemény is hozzájuk kerülne. Zichy István válaszlevelében a teljes relikvia-anyagot felajánlja nem letétként, hanem leltárkönyvileg, mint olyan anyagot, amely az 1935-ben létrejött megállapodás szerint az Országos Szépművészeti Múzeum és az Országos Történeti Múzeum gyűjtési körének célszerűbb elválasztását szolgálná. Ugyanakkor fenntartja azt, hogy néhány Munkácsyt megörökítő fénykép, mint hézagpótló dokumentum a Magyar Történelmi Képcsarnokba, az emlékérmek és rendjelek az Éremtárba kerüljenek. A hatvankilenc tételből álló anyagot 1941. augusztus 4-én adták át a Szépművészeti Múzeumnak. Közötte volt Munkácsy nemesi oklevele, kitüntetéseihez kapott oklevelek, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által adományozott ezüst babérkoszorú, a festő jobb kezéről készített gipszöntvény, továbbá számos festőeszköz, használati tárgy, fénykép és műtárgy (vázlatok), vclamint Munkácsy hajfürtje. Ugyanezen a napon ideiglenesen kölcsönadták megtekintésre azokat a fényképeket, összesen harmincegy darabot, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnokába kerültek. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Múzeuma Ereklyetárában (Történeti tár) maradt Munkácsy Mihály díszruhája, kalapja, egy pár csizmája, díszkardja, ezüst teáskészlete, násfája, aranygyűrűje, karikás ostora és spanyolfala.

13 KITEKINTÉS A művészkultusz hazai kutatása az 1980-as években az irodalomtörténetben indult el. Az irodalmi kultusz számos eleme, konkrét megnyilvánulásai, társadalmi motivációi mára már ismertek. A művészettörténet azonban ez ideig periférikusán kezelte a művészkultusz kutatását. Az eddigi tudományos eredmények azt igazolják, hogy a kultusz nemcsak a művészről, hanem az azt kialakító társadalomról is szól, miközben a kultusz magukra az alkotásokra is rávetül, kritikai megítélésükben is szerepet játszhat.

14 A magyar művészettörténetben a legteljesebb, minden más művészét felülmúló kultusz Munkácsy Mihály körül alakult ki, párhuzamosan az ugyanebben az időben tetőző Liszt Ferenc- és Jókai Mór-kultusszal. A Párizsban élő és ott sikereket elérő, Európa-szerte ismert és elismert művészt körülvevő feltétlen hódolatban a századvég ellentmondásos, kisebbrendű érzésekkel is terhelt nemzeti tudata is szerepet kapott. Munkácsy magyarországi látogatásai és temetése a személye kapcsán gondosan megrendezett, szimbolikus utalásokkal megterhelt, szertartásszerű ünneplések alkalma. A Munkácsyt körülvevő tisztelet és hódolat kultikus jellege nemcsak az idézett ünnepi köszöntőkben és búcsúbeszédekben , hanem azokban az ünnepségekben is tetten érhető, amelyek szülővárosában, Munkácson, illetve gyermekévei színhelyén, Békéscsabán zajlottak. Szülővárosában az ünnepségek központi motívuma a Munkácson egykor betörő honfoglaló Árpád fejedelem és az új honfoglalásra készülő festőfejedelem párhuzama volt.

15 Békéscsabán pedig a „második szülőváros", a „művészi géniusz megszületésének helye" volt az ünnepségek egyik vezérmotívuma. Békéscsaba fontos szerepet töltött be a Munkácsy-kultusz utóéletében is. Az I. világháború után a város, a kvázi szülőhely gondozta leginkább a festő emlékét. 1900. május 11 -én elsőként itt neveztek el az országban utcát Munkácsyról. 1936 óta állandó kiállításon mutatják be a múzeumba került Munkácsy-relikviákat. A Munkácsy-emlékszoba megnyitása mellett számos köztéri szobrot és emléktáblát avattak fel, nemcsak Békéscsabán, hanem a megye más városaiban is, azokon a helyeken, melyek a festő gyermek- és ifjú éveinek egy-egy színhelyét jelentették. Közöttük olyan emléktáblát is felavattak, amely tulajdonképpen nem a festőnek, hanem modelljeinek, Tóth Matildnak és Nagy Irmának állít emléket. Debrecen és Miskolc mellett a város adott otthont 1 994-ben, Munkácsy születésének 1 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatnak is.

16 JEGYZETEK 1 A Krisztus-trilógiával foglalkozik: Sz. Kürti 1989; uő. Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881-1896). In: A Déri Múzeum Évkönyve 1992-93. Debrecen 1994, 369-404. 2 Munkácsy 1882-es magyarországi látogatásáról részletesen beszámoltak a napi- és hetilapok. Az események legrészletesebb leírásai a Pesti Hírlap 1882. évi 47-70. számaiban és a Vasárnapi Újság 1882. évi 8. (II. 19.), 9. (II. 26.), 10. (III. 5.) és 11. (III. 12.) számaiban olvashatók. Ezek alapján állítottuk össze a februári-márciusi ünnepségsorozat eseménytörténetét. A szövegben előforduló idézetek ezekből a lapokból származnak. 3 Munkácsy temetésének előkészületeiről és a temetésről részletesen beszámol a Műcsarnok 1900. évi 17. (V. 6.) és 18. (V. 13.) száma. Mindkét szám gyászkeretben jelent meg. A lap a gyászbeszédeket teljes terjedelmükben közölte. Az idézett szövegrészleteket innen vettük. 4 A Munkácsy-temetés hagyományt teremtett. A jeles művészek ravatalának a Műcsarnok adott otthont és felhasználták a halotti leplet és a nagyszentmiklósi aranykincs másolatát is (pl. Lötz Károly temetése). 5 Műcsarnok 1900. (III. 17.) 239. 6 Műcsarnok 1900. (III. 18.) 255. 7 Eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában, törzsszám: 635. Reprodukcióját közli: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest. 1 902, 208. Említi: Peregriny 1909, II. 615. Jelenleg: MNG Adattár: 23634. ltsz. 8 A hagyatékkal kapcsolatban és annak Békéscsabára került részével foglalkozik: G. Vass lstván:/l Békéscsabai Múzeum története 1899-1979. Békéscsaba 1979, 64-65; Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében. Békéscsaba 1994, 204-205; Sz. Kürti 1994, 7-8. Mindhárom kiadványban ugyanaz a verzió szerepel: 1929-ben Barnewitz Cecília levélben kereste meg a Békéscsabai Múzeumot, melyben az általa 1917-ben elküldött Munkácsy-relikviák sorsa iránt érdeklődik.