Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - IV. A csoportkiállítások II.
IV.15. Csont Ferenc (1888-1966) Ádám és Éva, 1910 korul Olaj, fa, 44x34 cm J. j. I.: Csont (elmosódott) Magántulajdon Kiállítva: 1912, 7. csoportos kiállítás, Művészház, kat. 55. [Kompozíció az„lmádás"-hoz, 250 kor.) IV.16. Nagy István (1873-1937) Székely leányka, 1913 Olaj, vászon, 73,5x50 cm J. j. f.: Nagy István MNG, Itsz.: FK6602 Proveniencia: vétel Back Oszkár útján Kiállítva: 1914, 8. csoportos kiállítás, Művészház, kat. 23. [Székely leány, 150 kor.) Irodalom: Solymár István: Nagy István. Budapest 1977. 26. R. 23.; Szemelvények Nagy István kiállításának a magyar sajtóban 1923 október havában megjelent kritikai ismertetéséből. Szerk. Veres Péter. Székelyudvarhely 2007. R. a címlapon. Nagy István korai festményeinek megítélése kezd nyugvópontra jutni, így e művek is elfoglalhatják a rangjuknak megfelelő helyüket az életműben. Korai portréinak modelljei elsősorban közvetlen környezetéből kerültek ki; családtagok, ismerősök voltak. Nagy István mintegy másfél évtizedes küzdelmet folytatott szülőföldjén, Erdélyben önkifejezése biztonsága megtalálásáért. Ennek a küzdelmes útnak beszédes állomásai az olajfestmény-portréi. A Székely leányka háromnegyed profilos beállításán még kísért az akadémia gyakorlat, ám a félalakos kép semlegesszürkés, megmozgatott háttere előtt eleven plasztikussággal jelenik meg az ünnepi öltözetű, gyanakvó tekintetű, zárkózott, várakozással teli szelíd leányalak. Azok közé a „csodálatosan élő parasztfejek" 16 közé tartozik, amelyeken „feszültség, belső dinamizmus vibrál". A sorozatba illeszkednek azon művei is, amelyeket a Művészház kiállításáról író Lyka Károly így jellemez: „Nagy István székely motívumokat dolgozott fel, maga is székely ember, előadása szilaj, egészen lírai, szinte együtt él a motívummal, hangulattal".' 7 S. Gy. IV.17. Nagy István (1873-1937) Tájkép, 1910-es évek Olaj, vászon, 92x105 cm J. j. I.: Nagy István MNG, Itsz.: 58.30 T Proveniencia: vétel a BÁV-tól, Szt. István krt. Kiállítva: 1914, 8. csoportos kiállítás, Művészház, kat. 99. (?) (Erdei részlet, 300 kor.) Irodalom: Kolozsváry, Marianna: A Maticska-turned-Nagy. In: Annales de la Galerie Nationale Hongroise 2005-2007. Szerk. Veszprémi Nóra. Budapest 2008. 200-201. R. XI. tábla. „Vasakarat, nagy onfegyelmezettség és igazi székely makacsság kellett ahhoz, hogy tehetsége és képességei tudatában, a sikerrel nem törődve, magát 15 évre a világtól csaknem teljesen száműzze. Az utolsó éveket a Békás-szorosban egy elhagyott, lakatlan fűrésztelepen töltötte, 20 kilométer távolságban a legközelebbi falutól." 18 Valószínűleg a korai békási tájportrék egyike e festmény, amely az 1910-es évek reprezentatív darabjai közül való. 19 A diagonális szerkezetű kompozíció definitív módon megkülönböztet elő-, közép- és hátteret, ám a tér szűk, feszült, minden közeli premier plánba emelődik. A bal oldalon csörgedező patak mindig változó egyszerűségére a meredek jobb oldal állandósága felel, amit a közép- és háttérben fenyők sorozata egyensúlyoz ki. E festményre is érvényes Lyka Károly tétele, mely szerint: „a táj Nagy István legsűrűbben ábrázolt modellje. Nem széles látóhatárú veduták, inkább kis részletek. Néha csak néhány fa. [...] Akár arcok, akár táj a tárgy: csak a legjellemzőbb vonásokat szedi ki belőle, azokat, amelyek minden mástól elkülönítik s egyetlenné teszik a modelljét. És mert ez a célja, mintegy intuitíve ragadja meg a fontos jellemvonásokat, akár parasztember arcáról van szó, akár egy erdő szélének fáiról." 20 S. Gy.
