Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

I. PÁRBESZÉD FEKETE-FEHÉRBEN - Bakos Katalin, Anna Manicka: Valami történik közöttünk. Szubjektív előszó a Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika

hoz, a Visegrádi Konferenciához kötődik a Szovjetunió szupremáciájától megszabadult, független közép-európai országok összefogásának gondolata. AM: Nos. a történelemórákról megmaradt bennem, hogy a magyar származású Báthory István (1533-1586) volt az egyik legkiválóbb lengyel választott király. Arra is emlékszem, hogy sohasem tanult meg lengyelül, és alattvalóival latin nyelven értette meg magát. Harcolt Oroszországgal, s visszahódította a lengyelek számára Livóniát, elejét véve az e vidék iránt támasztott orosz birodalmi igények megvalósításának. Van Matejkónak egy híres festménye, a Báthory Pszkovnál - Báthory ott, azt hiszem, éppen őket, vagyis az oroszokat kerítette be, mivel Matejko „szívet lelkesítő" célzattal festette. BK: Bővíteni a közös hősök sorát. Magam is részt vettem a Sobieski-túrán, ezen az Esztergomból dél felé a Dunán tartott nemzetközi evezős túrán. A résztvevők nem mind tudják, hogy Jan Sobieskiről, azaz III. János lengyel királyról emlékeznek meg, akinek nevéhez Esztergom török alóli felszabadítása fűződik. Viszont mindenki számára ismert hőse a magyar történelemnek is „Bem apó", azaz Józef Bem tábornok, aki az erdélyi magyar hadsereget vezette az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt. AM: Lengyelország felosztottságának idején „szívet lelkesítő" műveket festettek és írtak a lengyel művészek és irodalmárok. Az ország területén 123 éven keresztül a három szomszédos nagyhatalom: Oroszország, Ausztria és Poroszország osztozott. Ebben az időben Lengyelország nem is létezett a térképen. A bizalom erősítése, a felbátorítás érdekében, valamint a nehéz rabságban lélekemelő, szívet lelkesítő célzattal írta Henryk Sienkiewicz a lengyel nemesség 17. századi fénykorát magasztaló történelmi regényét, a Trilógiát (Tűzzel-vassal, Özönvíz, A kislovag) az akkor még birodalomnak számító Lengyelországról. Matejko pedig, számos más alkotása mellett, megfestette a Porosz hódolat című festményét, amelyen a keresztesek nagymestere hűbéri esküt tesz III. Öreg Zsigmond lengyel királynak. BK: A lengyel történelem fordulatait én igazából felnőtt fejjel ismertem meg, és nem a klasszikusok révén, hanem a kortárs filmművészet és irodalom közvetítésével: Andrzej Wajda, illetve Spiro György magyar író - a lengyel kultúra nagyszerű ismerője - alkotásain keresztül. A lengyel képzőművészethez hasonlóan a 19. századi magyar történeti festészet is szívesen merített témákat Magyarország példaadónak, hősinek tekintett korszakaiból: az Oszmán Birodalom hódítása elleni háborúk idejéből és a Habsburg abszolutizmussal szemben, a függetlenségért vívott harcokból, melyek végigkísérték egész 17-18. századi történelmünket. Lelkesítő példaképként ábrázolták Mátyás király, a 15. századi nagy reneszánsz uralkodó korát, mikor Magyarország európai jelentőségű birodalom volt. Az a gyanúm. Mátyás alakja egészen másként jelenik meg a lengyel és a cseh történelemben. AM: Egész magyarságismeretem a szépirodalomból származik. Emlékszem Petőfire, a mi Mickiewiczünk megfelelőjére, aki, ha minden igaz, Bem tábornok segédtisztjeként esett el... Mi is volt még? Olvastam valamikor Jókai egyik regényét - ő talán olyasvalaki, mint nálunk Prus, ugye? És aztán kötelező olvasmány volt nálunk A Pál utcai fiúk. Volt ott egy fiúcska, Nemecsek, aki csapata és a grund védelmére kelt... Tudod, most éppen a fiam olvassa ezt a regényt... BK: Petőfi Sándor és Jókai Mór alakja is a reformkorhoz és az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik. Az 1830-as, 1840-es évek országgyűlései vetették lel a polgárosodásnak és a Habsburg birodalmon belüli nagyobb függetlenségnek azokat a fontos politikai és gazdasági reformjavaslatait, amelyek a bécsi udvar ellenállása következtében nem valósulhattak meg. Az 1848-ban egész Európán végigvonuló forradalmi hullám ösztönzésére a császárhoz intézett petícióval, tüntetésekkel csikarták ki az önálló magyar kormány felállítását, a jobbágyfelszabadítást és a cenzúra eltörlését, amire Ausztria fegyveres támadással válaszolt. A magyar forradalmárok úgy érezhették, egész Európa figyel rájuk: többek között Mickiewicz és Heinrich Heme is írt róluk/hozzájuk. A szabadságharcot az orosz cár segítségével verték le, és kegyetlen terrorral torolták meg. A nyílt önkényuralom, a passzív ellenállás és a megújuló politikai csatározások után 1867-ben jött létre a kiegyezés, ami a dualista államforma, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozását jelen-