Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 75.1 M Lőcse kevéssé ismert 17. századi portré-festészetéről alkothatunk némi fogalmat az igen kvalitásos kép alapján, amely korábbi tulajdonosának közlése szerint az egyik előkelő lőcsei polgárcsalád, a Probstnerek ősét ábrázolja. A fiatal nő öltözete rendkívül gazdag díszű, és a 17. századi női viseletnek azt a válfaját képviseli, amely még itáliai reneszánsz elemeket őriz. Ilyen a fémfonalas rátétekkel díszített kapcsos vállfűző (még a típus korai példája), a gyöngyös, aranyfonallal kivarrt párta vagy a csipkebetétes ing a többsoros nyakfodorral. Az aranycsipkével szegett kötény és a virágos hímzésű kendő már a ruha „magyaros" részlete; ezzel együtt az öltözet sem típusában, sem díszítményeinek gazdagságában nem különbözik a 17. század elejének nemesi ruhaviseletétől. A jobbra írt vers az ábrázolás ikonográfiájának része. Első olvasásra életrajzi adat egyszerű közlésének és egy hozzáfűzött fohásznak tűnik. Pedig megemlékezés, amelyben a portré fiatal ábrázoltja ekképp szól, múlt időben: „Harmincnégy éves voltam, amikor még testben éltem"; ezt követően Krisztust szólítja meg, kérve őt, adjon örök életet, amit neki szentelhet. Olyan gondolat sejlik fel e szövegből, ami esetleg arra utal, hogy az előkelő fiatal polgárasszony már nem élt képe megfestése idején. BE MOJZER Í981,A\A1;MOJZER 1982,13,312.sz.;Luther Î983,420.sz.;MNG régi gyűjt. 1984,132. sz. (BUZÁSI ENIKŐ). X-12 X-13 X-13 Gróf Batthyány Ádám Nyugat-magyarországi festő, 1646—1648 körül Vászon, olaj; 233 x 139 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 568. 1895-ben a Nemzeti Múzeum a Batthyány család ősgalériájának több darabját vásárolta meg Enea Lanfranconi gyűjteményéből. Az ekkor múzeumba jutott képek közül ez a portré a legkorábbi. Nem tartozik az ősgaléria nagyobb részét kitevő 17. századi sorozatba, abba, amelyik az 1670-es évek elején Batthyány Ádám idősebb fia, Kristóf megbízásaként készült el, s amelyben csupán két családtag portréja található: a képet megrendelő Kristófé, valamint párdarabként Batthyány Ádám (egy másik) képmása. Mindkettő alacsony horizontú tájban mutatja a szereplőket, csakúgy, mint a sorozat azonos festőtől származó további darabjai, amelyek az 1664ben kiadott Mausoleum metszetei nyomán a hun-magyar vezéreket ábrázolják. (Ld. BUZÁSI 2007, 124.) Batthyány Ádám (1610—1659) a dunántúk kerület és a Kanizsával szembeni végvidék főkapitánya családjának egyik legérdekesebb, a században azonban mindenképp legjelentősebb egyénisége volt: tehetséges és energikus birtokszervező,