Veszprémi Nóra - Szücs György: Budapest szétlövetése. Pauer Gyula ’56-os sztéléi (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

Visszaemlékezés 1956 október-novemberére Pauer Gyula Amiről most beszélni fogok, arról én is hallgattam, közel 50 éven keresztül. Elvétve fordult csak elő, hogy a legbizalmasabbnak vélt barátaimnak meséltem belőle részleteket. Az utcán 1956. október 23-án mesterem, Luigi de Battista Viola utcai műterméből az Üllői úton, jobbra a Körúttól kifelé a Klinikák épületeinek egyikébe igyekeztem - ott tartották az anatómia órákat. A gondnok közölte velem, hog)' az órát nem tartják meg. Érdeklődésemre elmondta, hogy: „Fiatalember, maga nem tudja, hogy mi zajlik a városban?" Elindultam hazarelé. Az Üllői útról a Leonardo da Vinci utcán lefordultam jobbra, elindultam a Mátyás tér felé. A Nagyfuvaros utca egyik kis mellékutcájában éltem, a Kisfuvaros utcában. Minden más esetben itt haladtam el a Mátyás tér mentén, és hazatértem. Ekkor azonban gondoltam egyet. A Mátyás téren keresztül az Erdélyi utcán mentem végig, amely köztudottan a Teleki térre vezet, ahova a Népszínház utca a Körútról fut be. A Teleki tér sarkán elfordultam jobbra, és a Körút felé indultam a Népszínház utcán, ahol megláttam az első teherautót. Szovjet-orosz típusú, sötétzöld, „militáris" teherautó volt. A platóján kb. 25—30 ember üvöltözve skandálta az alábbi szövegeket: „Vesz-szen Rá-ko-si! Tűnjön el!" vagy „Pusztuljon Gerő! Rusz-kik haza! Kossuth-címert aka-runk!" Bambán álltam a sarkon, kissé megrendülten, tele félelemérzettel. Az autó nagyon lassan ment. Néhányan lehajoltak értem, és fölemeltek a platóra. Én is üvöltözni kezdtem. Egy zászlót nyomtak a kezembe, és én kérdeztem, hova megyünk. Mondták, a Kilián laktanyába, illetve üvöltötték: „A Kilián laktanya tele van fegyverekkel." Ekkorra kiértünk a József körút és Népszínház utca sarkára. Itt balra fordult az autó, elindult az Üllői út és a Ferenc körút kereszteződése felé. Ma is ott van ez az épület, bár nem tudom, hog)' még laktanya-e a Kilián laktanya. Autónk befüstölgött a szűk kapun. A sofőr kiszállt, a platóról leugrált néhány ember. Vagy 25—30 első világháborús karabéllyal tértek vissza, amin bajonett is volt. Lőszer nincs — közölték-, azért el kell menni a Ludovikához. A Ludovika az Üllői út bal oldalán helyezkedik el, ott volt a Petőfi laktanya. Autónk behatolt a parkba, ismét leugrált néhány ember, bement a hatalmas boltíves kapun, és - mint később kiderült - lőszert (muníciót) követelt. Sikertelenül. Ekkor az Üllői úton végig tovább, a Hungária körútig haladtunk. Itt csend volt, és lassan sötétedett. Elfordultunk jobbra a Soroksári út felé. A Soroksári útnál bal felé vettük az irányt: a sofőr jelezte, hogy megyünk Csepelre, mert ott nagy botrány van, a csepeliek is fellázadtak. Köztudott, hog}'