Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - BARKI GERGELY: A Juliántól Matisse akadémiájáig. A „Párizsba gravitáló művész-generáció" iskolái
7. Az Académie de la Grande-Chaumière homlokzata napjainkban. 8. Emléktábla az Académie de la GrandeBatár Attila felvétele Chaumière homlokzatán. Batár Attila felvétele akt-krokizások alkalmával „nem ritkán megjelent" Henri Matisse is. 13 Matisse tehát még néhány évvel saját akadémiája megnyitása előtt is igénybe vette a szabadiskolák kínálta aktrajzolási lehetőségeket. Ugyanitt, ugyanekkor egy kis magyar társaság is formálódni kezdett. Bornemisza egy másik visszaemlékezésében Berény, Czóbel, Csáktornyai, Körmendi Frim Ervin, Mikola és Perlrott nevét említi, s hozzáteszi, hogy Kernstok rövid ideig szintén látogatta az iskolát. 14 Perlrott már arról is beszámol, hogy az akadémián Steinleinen kívül - akit Bornemisza szintén megemlít - Lucien Simon is korrigált, 15 ellenben nem tesz említést arról a spanyol származású festőről, Casteluchóról, aki szintén a Grande-Chaumière Akadémia tanárai közé tartozott ebben az időben, azaz 1906-1907 körül 16 (8. kép). Castelucho neve mégis ott szerepel Perlrott és még néhány magyar neve mellett az 1906-os, illetve 1907-es Salon d'Automne katalógusaiban. 17 Az említett katalógusokban előforduló „chez M. Castelucho" kifejezés valószínűleg arra utal, hogy a felsorolt festők Claudio Castelucho Diana iskolájába jártak, helyesebben az Académie de la Grande-Chaumiére-ben ő korrigálta műveiket az adott időszakban. 18 Maurice Denis 1908-ban megjelent, Liberté épuisante et stérile című, híres, sokat idézett értekezésében 19 úgy fogalmazott, hogy „Castelucho úrnak és Matisse úrnak is van egy-egy akadémiája", 20 ami természetesen nem azt jelenti, hogy Castelucho neve egyet jelentett az Académie de la Grande-Chaumiére-val, hanem sokkal inkább azt, hogy körülötte is kialakult egy csoport, azaz valóságos „iskolát teremtett". 21 Denis középszerűnek, s szánalmasan kézműves jellegűnek írta le a Castelucho-csoport megnyilvánulásait, amelyekből azt olvasta ki, hogy számukra a művészet nem más, mint sport, s a festészet tanulása csupán az ecsetkezelés utánzásából áll. Matisse „iskolájáról" 22 sem volt sokkal jobb véleménnyel a szerző. Azt írja, hogy „ez a csoport teljesen elveti a materiális gyakorlatot és mindent a megértéstől és a teóriáktól vár. Azt hiszik, hogy a tehetség, vagy felfogóképesség teljesen ki tudják elégíteni a kéz ügyetlenségét." Denis Czóbelt is ebben a csoportban említette meg, s azért kárhoztatta, mert „keveset foglalkozik a természettel és elveti a görög-római művészetet". 23 Denis félreértése abból adódhatott, hogy Matisse és követőinek szándékos elrajzolásait, torzításait puszta ügyetlenségnek vélte, s talán fogalma sem volt arról, hogy Matisse iskolájában, amely néhány hónappal a cikk megjelenése előtt nyitotta meg kapuit, tulajdonképpen az akadémiai gyakorlattól alig különböző, hagyományos jellegű oktatás folyt. Matisse ugyanis archaikus és klasszikus görög szobrok gipszöntvényeit másoltatta növendékeivel, 24 míg ki nem tavaszodott, mert élő modell után csak a melegebb idő beállta után dolgoztak. 25 9. Max Weber: Az Apolló-szobor Matisse akadémiáján, 1908 Forum Gallery, New York
