Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Nagy Ildikó: Az akt a 19. századi magyar szobrászatban / The Nude in 19th-century Hungarian Sculpture
7. Edouard Joseph Dantan: Gipsz le nyom átvétel élő modellről, olajfestmény (Taking a plaster copy of a live nude, oil painting), 1887. Kunstmuseum, Göteborg sonlít az eredetihez, s kénytelen leszel megkeresni az emberi szerszámot, a vésőt, amely nem másolja le pontosan, de a mozgást és az életet adja vissza" - mondja Balzac kisregényében, Az ismeretlen remekműben az öreg Frenhofer mester Porbus-nek és az ifjú Poussinnek. De a természet „kifejezésével" ő sem tudott megbirkózni. Tíz éven át festett, szüntelenül tökéletesített „remekműve" végül is nézhetetlen festékmassza lett. 25 8. Gipszöntvény Marcello Adèle d'Affry, Castiglione-Colonna hercegnő válláról (Plaster cast of Marcello's shoulder), Fondation Marcello, Givisiez Lujza kezéről Zala György, ennek ismert a márvány példánya. (Kat. IV-1S) Nem ereklyének, hanem segédeszköznek készült gipszöntvény Benczúr Gyula ecsetet tartó jobb kezéről a festő palettás mellszobrához, ahogy ezt a Stróbl-műteremről készült egyik fotón láthatjuk. 22 Lényegesen bonyolultabb kérdés, hogy szokásban voltak-e a magyar szobrászatban az emberi testről készült öntvények. Ilyenekről nincsenek adataink, de hogy a korban ez gyakori volt, azt nemcsak a Rodint ért vádakból tudjuk. Edouard Joseph Dantan festménye megörökített egy olyan jelenetet, amikor a szobrász és az öntő éppen egy női akt lábáról veszi le a gipszmintát. (7. kép) A képen - ismert szobormásolatok mellett (Michelangelo, Francesco Laurana, Desiderio da Settignano ) - látható egy olyan öntvény is, amely női felsőtestről készült élő modell után. Lehetséges, hogy egy ilyen öntvény van Stróbl Alajos 1886-os, várbazári műteremfotóján is, de ezt nem állíthatjuk biztosan, mert készülhetett antik szobormásolat alapján is. 2 ' Vincenzo Vela (1820-1891) tömegestől készített különböző testrészekről természet utáni öntvényeket, amelyeket aztán beillesztett a saját műveibe. A hagyatékából létrehozott múzeum (Svájc, Ligornetto) ma is sok ilyen testrészlet-másolatot őriz. 24 Az öntvények esetenként önálló műalkotásokká váltak. Különlegesen szép az az öntvény, amely a Marcello művésznevet használó Adèle d'Affry, Castiglione-Colonna hercegnő (1836-1879) válláról készült. (8. kép) Lehetséges, hogy a szobrásznő modellként akarta felhasználni egyik művéhez, de ezt a kutatás nem igazolta. Az öntvény kis talapzatra helyezve ma önálló szoborként áll a Marcello egykori műtermében berendezett múzeumban számos műve és személyes holmija társaságában. „A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem hogy kifejezze! [...] Tégy egy kísérletet: végy mintát a kedvesed kezéről, és tedd magad elé visszataszító hullát látsz majd, amely semmiben sem haA természet utáni gipszlenyomatokról (nevezetesen emberi arcról vett mintáról) már az idősebb Plinius is megemlékezett. 26 Ezek szobrászi felhasználását koronként másképp ítélték meg: a reneszánszban magától értetődőnek tekintették, a 18. századtól azonban fenntartással voltak iránta. Diderot úgy tartotta, hogy az így készült szobrokért az öntőmestert és nem a szobrászt illeti az érdem. Bár ezt az eljárást a 19. században is sok kritika érte, elterjedt gyakorlat volt. Kombinálták antik szobrok utáni öntvényekkel és a művész által mintázott részletekkel is. A szobrászat az antik szobrok ideális formái és a természet verizmusa között kereste az ember igaznak vélt képét. „Mindenki tudja, hogy a szobrász ábécéje a meztelen test. [...] A ruhás alakoknál is a fő hangsúly magán a testen kell, hogy legyen." 2 " Bár Medgyessy Ferenc állítása a művészek számára evidencia, nem biztos, hogy a nagyközönség is mindig tudatában volt ennek. Tanulmányában Michael Hatt sorra veszi, hogy 1896-ban, tehát a 19-20. század fordulóján, a makacsul prűdnek tartott viktoriánus korban a londoni lakosok milyen aktszobrokat nézegethettek a lakásokban, az utcákon és a köztereken. 28 Ugyanekkor már a budapestiek is láthattak aktszobrokat - bár jóval csekélyebb alkalommal és kisebb számban -, jóllehet akár csak két évtizeddel korábban is, szobrokkal - bármilyenekkel - alig találkozhattak. A magyar szobrászatot ténylegesen, vagyis a szobrok mennyiségét és azok hatását is beleértve - a historizmus nagy generációja teremtette meg. Ez a generáció az 1880-as évek elején kezdte pályáját, vagy akkor jött haza a különféle külföldi műhelyekből. Ekkor indult meg Magyarországon az a nagyszabású városfejlődés, amely a köz- és magánépületek díszítésével munkaalkalmat teremtett számukra, valamint ezzel párhuzamosan megnőtt az igény a köztéri szobrok, emlékművek iránt is. Ezt megelőzően Magyarországon szám szerint is kevés szobor készült világi megrendelésre, ezek főleg portrék,
