Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

régi barátomhoz. Igazán megörültem, mikor feleségét, őt, apósát és anyósát oly jó egészségben találtam. 3 évig voltak Amerikában. 1908. december 6. vasárnap, Budapest Most jövök Budakesziről. Édes fiam, barátom, cimborám Bálintkam, Nyuli, tisztajó lélek. A tied vagyok édes, téged szolgálhatni a legfőbb vágyam. Most voltam a Nyúl­kaszárnyánál, amelyben te édesjó, drága mindenem laktál, tanyáztál. 1908. december28. Budapest Édes, drága, egyeden fiam, barátom, tisztajó lélek, Nyuli! Veled vagyok, ez egyedül teszi tűrhetővé reám nézve az életet. Mindinkább érzem, hogy semmisem szakaszthat el minket te jó lélek, te mindenem, egyetlen remény­ségem. 23-án és 25-én sírodnál egy kissé nyugalmat találtam. Minden lehetőt elkö­vetek, hogy hozzád méltóvá legyek, hogy tégedet szolgálhassalak. 1908. december 29. Budapest Ott kezdődik a magasabb fejlettség, ahol az egyén már nem a komplementerjét™ kere­si, ekkor lép ki az általános kozmikus törvényéből. Az egyenlőség akkor fog bekövetkezni, mikor minden egyes ember a maga teljes­ségében fogja visszatükrözni a Kozmoszt. Addig, míg egyes emberek, egyes népek csak egy bizonyos részét a mindenségnek tükrözik vissza, a különféleség vagy egyenlőüenség meglesz. A küzdelem a létért azért szükséges, hogy valamennyi ember vagy nép azt, ami az ő tulajdon jellege, annál erősebben fejlessze összhangban, mert a végső képzel­hető harmónia csak akkor képez egy igazi haladást, ha minden hang, amelyből áll, tisz­ta és erős. Minden színt vagy hangot kell a lehetőség határáig erőssé és tisztává tenni. Minden egyes faj nyelvében, érzelmei sajátos színezetében bír egy esszenciát, amely ha erős és öntudatos, egy-egy drágakő, avagy koszorúban az összemberiségben. Ezen erősbítése a fajjellegnek csak a másfajta hanghoz mérve lesz öntudatossá. A küzdelem szüksége nem zárja ki a szeretetet. Ezért kell az egyént és a fajt sajátos voltában erősíteni. Az, aki az egyes hangok, vagy színek gyöngítése által akar harmóniát teremteni, leszállítja az egész értékét. Az élet problémája, természettudományi definíciója a széthúzó és összehúzó erők küzdelme. Egyidejűleg úgy, hogy egyszer az egyik erő kerekedik felül, máskor a másik. Ezen két erő kiegyenlítése az életprocesszus végét jelenti, egy ciklus végét, amelyre okvetlen egy másik következik. Ha egyszer az emberiség odáig fog fejlődni, hogy min­den egyes faj, minden egyes nép az össz Kozmoszt fogja visszatükrözni, a kölcsönös megértés természetes lesz, közös nyelvük mindazon elemeket fogja tartalmazni, amelyek most valamennyi létező nyelvben együttvéve tartalmaztatnak. 1908. december 30. [Budapest - Vác] Édes drágajó barátom, lelkem, fiam, tisztajó lélek. Ma este épp hozzád jöttem drága jó lelkem, vezetőm. Kovács urat kerestem fel kiegészítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom