Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Beckó Jeskó Rudolf xx Kreicsovics xx Minárik xx tehenész pásztor a péklegény x egy volt katona (Csimó) x egy lakatos, akivel a sziklás hegyen voltam. 1908. [augusztus eleje], csütörtök este 9 óra Közeledik a vonat Váchoz. Édes jó, drága fiam, barátom, cimborám, tisztajó lélek. Ismét közel jöttem azon világhoz, amely a te világod volt, édes. Mindjárt Vácon leszünk. Vác és a temető közt édes, drága, kár, hogy olyan sötét van, hogy nem látom. 1908. augusztus, péntek, Aszód-Hatvan Édes, drága Bálintkam, barátom, fiam, cimborám Nyuli, édes, jó, tiszta lélek. Mióta elköltöztél közülünk nem voltam annyira keletre. Édes drágám, itt is, úgy mint mindenhol szolgálatodra akarok lenni és amennyire szeretlek, szeretnék nyugvóhelyed lenni, testem lelkem a tied, csak éretted élek. Tényleg csak a szeretet mívelhet csodákat. Festői tekintettel is csak azok legérdekesebbek, akikből sugárzik a szeretet. 1908. augusztus 2. vasárnap, Beckó

442 Édes, drága fiam, cimborám, tisztajó lélek Nyuli, Bálintkam. Tegnap múlt egy hónapja, hogy nem dolgozom. Egészségemnek kellett élni, ami nem nagyon kellemetes. Volt azonban mégis egy jó hatása a fekvésnek és magánynak, kissé felébredtem, felébredt bennem az igazi élet, az igazi öntudat. Ez nagyon szükséges volt és hozzád is kissé közelebb hozott. A tisztán külső élet nagyon is igénybe vett hónapok óta, s már rég éreztem, hogy veszélyben forgok. Édes, drága mindenségem, édes, tiszta, jó lélek, ismét néked köszönhetem, hogy ezen veszélyektől megszabadultam és hogy ismét a jó útra tértem. Nagyőrön sokat gondolkoztam bent és kint, olvastam Hafizont

443 és Hartmannt,

444 majd Blavackit.

445 Ezen mesterek ismét bátorítólag és nyugtatólag hatottak reám. Sok igen régi emlék is megelevenedett bennem. Fájt ez, de jót is tett, ismét föltaláltam magamat. (J) 442 A noteszben a következő bejegyzés található: „1908. augusztus 2. vasárnap délután 1 óra Beckó. Ezt a könyvecskét vettem Újtátrafüreden.'' - [MNG 1927-1451], [144. füzet] 443 Ld. a 394. jegyzetet. 444 Franz Hartmann (1838-1912), szemorvos, teozófus. A buddhizmussal 1883 körül ismerkedett meg s azt a szabadkőműves, illetve rózsakeresztes gondolatokkal elegyítve közvetítette műveiben. 1896-ban megalapította a Német Teozófiai Társaságot. Lefordította németre a buddhizmus egyik szent könyvét a Bhagavadgitát. (Die Bhagavad Gita. Braunschweig, 1892.) Híres műve: Unter den Adepten. Leipzig, 1901., melyet Mednyánszky több alkalommal említ feljegyzéseiben, de néhányszor - tévesen - Eduard von Hartmannak tulajdonítja. Eduard von Hartmann (1842-1906), filozófus, Schopenhauer követője, fő művében (Philosophie des Unbewussten. Belin, 1869.) mesterének tanait Hegelével igyekezett összeegyeztetni. Eduard von Hartmann szintén foglalkozott okkult tanokkal. Ld.: Der Spiritismus. Berlin, 1885. Ld. mégz 176. jegyzetet. 445 Ld. a 395. jegyzetet.