Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Életrajz. Összeállította: Hessky Orsolya

megfestésére is, amelyet másik három mű társaságában állít ki a Műcsarnok őszi tárlatán. A Mindszentek napján Margittay Tihamér Kosár című képe mögött elnyeri az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat második, 400 forintos díját. 1888-1889 telén Pesten dolgozott. 1889 áprilisában Beckón meghalt nagyanyja, akihez igen erősen kötődött. Nyáron Forgáchéknál időzik, amikor hírt kap unokaöccse - Miri kisfia betegségéről. Mire Nagyőrre érkezik, a kisfiú már nem él. Minkával ekkor találkozik ismét, s elhatározza, hogy a költőnőt összeismerteti Justh Zsigmonddal. A találkozásra hamarosan sort is kerítenek Mindszenten, Justh birtokán. Az újdonsült barátokat Mednyánszky magára hagyja és Párizsba utazik. Második franciaországi tartózkodása kisebb-nagyobb megszakításokkal 1892-ig tart. 1889 őszén Párizsban tartózkodik, majd Normandiába utazik, valószínűleg 1890 elején, kora tavasszal megy Barbizonba. Vélhetőleg itt kerül közelebbi kapcsolatba a teozófia és a buddhizmus tanaival. Rövid idő után innen is továbbáll, s a Párizstól nem messze, délre fekvő Sucy-en-Brie-ben telepszik le majdnem egy évre. Ebben az időszakban különös történetek keringenek róla (ld. Miri és Katona Nándor visszaemlékezéseit); annyi bizonyos, hogy az itt készült művek mind kint maradtak. Ez év nyarát Normandiában tölti, de egyes műveinek datálása nyomán feltehető, hogy Budapesten is időzött. 1891-ben tavasszal, sucy-i tartózkodása alatt és után látogatott el Marseilles-be. Nyáron Nagyőrött pihent s még ősszel sem tért vissza Párizsba, hanem Fesztyékkel felutazott a Tátrába. Valószínűleg ekkor beszélte rá Feszty arra, hogy a készülő Magyarok bejövetele című gigantikus panorámaképéhez tanulmányokat készítsen. Mednyánszky kapva-kapott az alkalmon és szinte rögtön helyszíni tanulmányok festésébe kezdett Máramaros, illetve Munkács vidékén. Ez utóbbi címen állította ki képét a Műcsarnok téli kiállításán. Télen Nagyőrött bukkan fel valószínűleg szokásos ünnepi látogatására. 1892 tavaszát és nyarát Párizsban tölti saját műtermében, augusztusban tér vissza Nagyőrre. Ősszel Budapesten tartózkodik, és a Felvidék és a főváros között ingázik. A kilencvenes évek első felére tehető, tisztán impresszionista képei valószínűleg ebben a franciaországi periódusában, illetve az ezt követő időben, a nagyőri tartózkodások alkalmával születnek. 1893-ban az év eleji otthon-tartózkodásával párhuzamosan ismét depresszió tör rá („Betegség. Tátrafüred, feléledés." Brestyánszky 1960. 46.), amelynek elmúltával visszamegy Pestre. Nyár beálltával ismét a Felvidékre utazik. Erre az időszakra tehető, hogy egykori pártfogoltja, Katona Nándor visszatér Párizsból; Mednyánszky magával viszi Nagyőrre, ottani műtermét átengedi neki s kéri húgát, hogy az gondoskodjon róla. Ebben az évben többször visszatér Nagyőrre, a közbülső időket valószínűleg Pesten tölti. 1894 húsvétján nagyobb társasággal látogat el Nagyőrre: többek között Kacziány Ödön és Pékár Gyula kísérték. Júniusban Pesten skarlátot kap, s sógora támogatásával a Tátrába utazik vízkúrára. Ezt követően „kisebb megszakításokkal majdnem karácsonyig" (Enigma 24—25, 2000. 68.) maradt húgáéknál. Október elején hírt kap Justh haláláról, akinek holttestét hazahozzák Cannes-ból és Szent-Tornyán temetik el. Mednyánszky elutazik a temetésre. Az év végén már ismét Budapesten találjuk, Újpesten bérel műtermet, majd a ferencvárosi Tompa utcába hurcolkodik (23. sz.) igen rövid időre. Ebben az időben két budapesti kiállításon is szerepel képeivel (Műcsarnok, Nemzeti Szalon). Kállai ismertetett dokumentumai szerint 1895 elején a Dorottya utcában (11. sz.) fényképész-műtermet bérel február elsejétől május elsejéig. Az év első felének legfontosabb eseménye a festő apjának halála. Áprilistól a család Beckón tartózkodik az apa betegágya mellett, Mednyánszkyt fizikailag is megviseli a haláleset. A temetés után visszatérnek Nagyőrre, „ebből a szomorú időből származnak misztikus vázlatai" (Enigma 24-25, 2000. 69.). Ősszel a Dunajec mentén „csatangol", Szmegrovkánál, a Vörös kolostornál, Csorsztin és Nedec váránál. Az év végén Budapesten találjuk, a Fehér Hattyú szállodában, amelyben rendszeresen vesz ki szobát, míg a fővárosban műtermet nem bérel magának. Bár a Műcsarnok téli kiállítására ellátogat, képpel nem vesz részt a tárlaton. 1896 elején Teschenben időzik teljes magányban. Mielőtt Párizsba utazna, nagyon sokat utazgat: Budapesten és Bécsben tölt rövidebb időt, képeket fest, amelyeket a millenáris kiállításra szán. Az ezredéves kiállítás katalógusában bécsi cím áll (Schottenfeldgasse 83.). Ezután Dalmáciába, Montenegróba, az Adriához és ÉszakOlaszországba utazik. Miután megérkezik Párizsba, a Boulevard Montparnasse-on (49. sz.) bérel műtermet. A Louvre-ba jár, ugyanakkor „lemerül a párizsi alvilágba" és a külső bulvárok rongyszedői között csavarog. 1897 elején valószínűleg újabb depressziós válságon