Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

hosszabb időre Franciaországba utazott, és Párizs mellett sokat festettek Barbizonban. Paizs Goebel hazatérése után nem sokkal, 1926-ban a „magyar Barbizonban", Nagybányán dolgozott, ahol tíz évvel korábban főiskolásként már megfordult. Jeges műveinek tárgyválasztása egy ideig a biblikus témák jelenlétéről tanúskodik, Paizs Goebel viszont még 1929ben is festett Szőnyi korai korszakának hatását tükröző aktkompozíciókat, a következő évtől kezdődően azonban naiv hangvételű, jelképes töltésű festményeivel az ő pályája is más irányba fordult. A nagybányai gyökerek hosszú távon nem csak a naturalisztikus plein air természetlátás követésében bizonyultak meghatározónak. Szőnyi és követői noha mindannyian budapestiek voltak - a nagyvárosnak hátat fordítva művészetük inspirációs forrását és helyszínét kezdettől fogva vidéken keresték, a természetbe és egy letűnt Aranykorba való visszavágyódásuk az időközben országhatárokon kívülre került Nagybánya utáni nosztalgiával ötvöződött. A Trianon utáni Magyarország területén több új művésztelepet is alapítottak, és ebből a fiatal, többnyire még főiskolás AZ UJ MAGYAR KEPTAR VI. TERME Korb Erzsébet és Szőnyi István képeivel, 1928 ROOM VI. OF THE NEW HUNGARIAN GALLERY with Paintings of Erzsébet Korb and István Szőnyi, 1928 A nagybányai művésztelep döntő szerepet játszott Szőnyiék neoklasszicizmusának kialakulásában, de ahhoz nem csak előzményként kapcsolódott. Noha a háború után a Szőnyi-kör tagjai közül csak Patkó látogatott el egy ízben a kolóniára, a húszas évek első felében számos olyan festő dolgozott Nagybányán, akiknek művészete a neoklasszicizmus körébe sorolható. Kállai Ernő az Uj magyar piktúra 1 900-1 925 című könyvében - Aba-Novák és Paizs Goebel mellett - Szőnyi követőinek névsorában említi Jándi Dávidot, Korda Vincét és Deli Antalt, akik ez idő tájt többször is megfordultak Nagybányán. Jándi még 191 l-ben kezdte tanulmányait a művésztelepen, majd a húszas évek elején Budapesten a rézkarcoló nemzedék vonzáskörében bukkant fel, 1923-ban első gyűjteményes kiállításával a Belvederében mutatkozott be. Deli Antal, a majdani szentendrei művésztelep tagja és Korda Vince, a későbbi Oscar-díjas Korda-filmek díszlettervezője Nagybányán ekkoriban ugyancsak hasonló témájú és stílusú műveket festett. művészek is kivették a részüket. Próbálkozásaik azonban egy-két nyári szezonon túl nem jutottak, így például Jeges Ernő, Deli Antal és Pándy Lajos Bicskén hozott létre rövid életű alkotótelepet.''' A Szőnyikövetők közül többen, közöttük Jeges és Paizs Goebel, 1926-tól kezdődően - még mindig Nagybánya szellemének igézetében - egy Szentendrén megalapítandó művészkolónia létrehozásán fáradoztak. (Az 1928-ban megalakuló művésztelep nyolc tagja akárcsak Szőnyi - a Képzőművészeti Főiskolán mind Rétinél tanult.)'

10 A Szőnyi-kör tagjai is új helyszíneket kerestek: Aba-Novák és Patkó az évtized elején Tarjánban, illetve Bodajkon dolgozott. Szőnyi kezdetben Budakalászon, majd 1923-tól Zebegényben festett, ahol 1924-ben letelepedett, és családjával 1930ig itt élt. A Dunakanyarban fekvő kis falu vált festészetének legfontosabb inspirálójává, ettől kezdve a táj, családtagjai és az itt lakó emberek lettek képeinek fő motívumai. A Zebegényben kezdetben társtalanul dolgozó művész mellett az évtized vége felé régi fes-