Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció

XIII-5. Kun László a marchf eldi csata után az elesett Ottokár fiát a többi fogollyal együtt átadja Habsburgi Rudolfnak (Kun László és Habsburgi Rudolf találkozása) 1873 Than Mór (1828-1899) Olaj, vászon, 255 * 421 cm Jelezve balra lent: „Than M. 1873" A magyar állam megrendelése a művésztől a Nemzeti Múzeum képtára számára Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 2802 Than Mór az 1870-es állami történeti képpályázatra Kun László a marchfeldi csata után az elesett Ottokár fiát a többi fogollyal együtt átadja Habsburgi Rudolfnak címen nyújtotta be vázlatát. Noha díjat nem nyert, talán kormányzati tisztviselők biztatására 1873-ban nagy méretben is kidolgozta képét, amellyel megnyerte az újabb pályázatot, s képét megvette az állam a Nemzeti Múzeum számára. Az 1278. augusztus 28-án lezajlott morvamezei (marchfeldi) csata egyike volt azoknak az eseményeknek, amelyet a Habsburg Birodalom három nemzete más-más értelmezésben - ábrázolt. Az osztrák festészetben főképpen Grillparzer drámája és Pyrker János László eposza nyomán (Rudolphias), a Habsburg-uralkodó nagylelkűségét szimbolizálta. (Ld. Anton Petter képét: IX-5.) A csehek ellenben a Premysl-ház bukását, II. Ottokár halálát ábrázolták. Magyar részről a dualizmus históriai paraboláját látták benne. Feltehetően ezért írta ki a Nemzeti Múzeum számára megfestendő képek pályázati témájaként 1869-ben a kiegyezéssel létrejött új Vallás és Közoktatási Minisztérium. IV. (Kun) László Habsburg Rudolfnak nyújtott hadi segítségét nem minden történészünk értelmezte a magyar történelem pozitív eseményeként. Szalay László rosszkedvűen jegyzi meg, hogy „volt a magyar történetírásnak olyan korszaka, midőn IV. Lászlót tisztára mosni, sőt dicsőíteni napi renden vala". Az ő ábrázolásában Kun László uralkodása az ország javainak eltékozlását hozta, s felemlíti, hogy róla nevezték el az ország lakosai „király szekerének" a kétkerekű taligát, „mivel a folytonos fosztogatások miatt elfogyván a barmok, igavonó állatok helyett emberek húzták a taligát" (SZALAY 18521859, II, 110). Azt sem tartották sokan felemlítésre méltó szerencsének, hogy Kun László hadi segítsége vezetett a Habsburg-ház felemelkedéséhez. Jókai egyenesen László vitatható eredményű győzelméről beszél, s talányosan fogalmaz: „Rudolf Lászlót hítta segítségül, és László seregei szövetkezve Rudolf kisded csapatával legyőzték Ottokárt, Rudolf koronát nyert e csatában, Ottokár életét veszté. És most mind László, mind Ottokár birodalma Rudolf utódai alatt van egyesítve. Az idő gondolkodik." (JÓKAI 1860) Than képe sohasem vált népszerűvé. IV. (Kun) László életével kapcsolatosan inkább ismertebbek voltak azok a jelenetek, amelyek a kunokkal folytatott tivornyáit jelenítették meg, mint Szemlér Mihály képe, aki a tékozló, dorbézoló királyt képe hátterében a szegények által húzott „királyok szekerével" együtt ábrázolta (illusztrá-