Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

venítette meg, mikor Zrínyi visszautasítja Szulejmán követeinek felszólítását a vár átadására. A Szigetvári veszedelem hatodik énekében szereplő jelenetben Demirhám bölcs szavaira és Halul bég fennhéjázó fenyegetésére Zrínyi Miklós bátran megtagadja a vár feladását. A rendkívüli sikert és visszhangot keltett előadások élőképeit a Képes Újság májusi számaiban megjelent kőrajzok örökítették meg, amelyeket a kiadó önálló műlapként is forgalomba hozott. Rövid magyarázatukban a folyóirat idézi a szigetvári eposz vonatkozó részeit. A jelzetlen litográfiák rajzolója feltételezhetően azonos a képes folyóirat kiadójával, Werfer Károly Józseffel, aki tanulóévei alatt a kőrajzolás művészetét is elsajátította. Az 1860-as év belpolitikai viszonyait nyugtalanság, a gyökeres változások reménye jellemzi. Zrínyi Miklós alakja, úgy tűnik, különös jelentőséget kap ebben az időszakban. A Vasárnapi Újság januártól folytatásokban adja közre Pauler Gyula Zrínyiről szóló történeti értekezését. Februárban Schossel András állítja ki nagyméretű szoborcsoportját (Zrínyi halála Jurantes karjaiban) a Műegylet tárlatán. Március végén a Nemzeti Színház mutatja be Jókai Mór történeti drámáját, a Szigetvári vértanúkat. Szeptember 7-én, az ostrom évfordulóján Szigetváron tartanak Zrínyi-emlékünnepségeket. Itt a horvát és szlavón elesettek megsegítésére ismét élőképként mutatják be főuraink a szigetvári esküjelenetet, amely hamarosan Vizkelety Béla kőrajza által válik országosan ismertté (MNM TKCs, ltsz.: 8138). A Vizkelety-féle Zrínyi esküjét a Nefelejts és a Csatár is jutalomképként küldi szét előfizetői között 1860 végén. A Nemzeti Színház-beli előadásra forró politikai légkörben került sor. A második előadás napján, április 4én temetik az első, szétvert március 15-i pesti tüntetés rendőrségi sortüzének egyetemista áldozatát, Forinyák Gézát. A többezres tömegtüntetéssé dagadt temetési menet éppúgy nagyszabású Habsburg-ellenes demonstrációvá válik, mint a jótékony cél ürügyén megrendezett színházi előadás, amelynek fináléjában elhangzik Zrínyi Miklós hazafias szózata. Jókai Mór az előadás egyik szereplőjeként éli meg a forró hangulatú eseményeket. Visszaemlékezéseiben így idézi fel a hazafias tüntetéssé lett produkció záró jelentének, a Zrínyi esküjének jelentőségét: „Oh be szép látvány az a kihúzott kard! A magyar közönség már több mint tíz esztendő óta nem látott magyar férfi kezében kihúzott kardot! Kardot, mely az égre emelkedik, s hegyéről a hazaszeretet szikráit látja pattogni, aki látni tud. Néma volt ez kép, és mégis mindent elmondott! Mennyi mindent elmondott! Hogy a magyar főúri rend nem a hatalom baldachinja alatt, hanem a haza oltára körül csopotosul!" A horvátok által is nemzeti hősként tisztelt Zrínyi Miklós alakja a nemzetiségek Habsburg-ellenes egységfrontjának szimbólumává vált e történelmi pillanatban. Az előadásból befolyt 5 500 forint eljuttatása Zágrábba alkalmat teremt a horvát-magyar évszázados sorsközösségből következő összefogás szükségességének kifejezésére. Az élőképek nyomán készült kőrajzok tendenciája igen hasonló a Vahot Imre által ugyanebben az évben megjelentetett további jutalomképhez (A magyar korona népeinek egyesülése ld. X-13), mely szintén a nemzetek, nemzetiségek egymásrautaltságát példázza. R. E. Képes Újság 2 (1860) 90-91, (1860) 102-103; N. N.: Szigetvári jelenetek. Képes Újság 2 (1860) 105; Hölgyfutár 11 (1860) 318, (1860) 334; A horvátországi szűkölködők javára: Nagy előadás szava-