Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században
XII-1. Magyar királyok allegorikus képe a koronázási domb körül 1867 Pázmándy, A. jelzésű festő Olaj, vászon, 169 * 259 cm Jelezve balra lent: „A. Pázmándy" Budapest, Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 2033 Az ismeretlen helyről származó s a magyar királyokat Szent Istvántól Ferenc Józsefig ábrázoló festmény alkotójának életadatai eddig nem voltak feltárhatók. Maga a műfaj, az allegorikus csoportkép azonban különösen kedvelt volt a 19. században, olyannyira, hogy a század utolsó harmadában még a panorámaképek egy speciális csoportjánál is alkalmazták (Panorama des siècles, Párizs; Hohenzollern Panorama, Berlin; Kaiser Franz Joseph Jubileums-Rundgemälde, Bécs). A képtípus különössége abban áll, hogy a különböző időkben élt személyeket egyetlen jelenet résztvevőiként, valóságosan megjelenített térben, valamilyen cselekmény részeseiként ábrázolja. Ezt a fiktív teret Pázmándy képén a Ferenc József megkoronázására épített koronázási domb képezi, ezt veszik körül a királyok, voltaképpen Ferenc József királyi „ősei", többnyire úgy, ahogyan azok a Nádasdy-féle Mausoleumban megjelennek. (VI—24) A színhely tehát önmagában, valóságos voltában is szimbolikus alkotásnak tekinthető, hiszen az ország összes megyéjéből és királyi városaiból küldött földből emelték azt a Lánchíd pesti oldalán, mondhatni egyetlen pontra sűrítve az országot úgy is, mint teret. Az ábrázolás valószerűségét a háttérben feltűnő budai királyi vár képe is hangsúlyozza. Az allegorikus értelmű fiktív jelenetek műfajának változását is megragadhatjuk e kép kapcsán, nevezetesen az efféle alkotások mind reálisabb megjelenítésének igényét. Pázmándy ugyanis képe megfestésekor egy évtizedekkel korábbi metszetet modernizált. Mint azt Rózsa György kimutatta, a magyar királyokat hasonló elrendezésben ábrázolja Faustin Herrnek az a litográfiája, melyet V. Ferdinánd koronázásának emlékére adott ki Eduard Wagner wiedeni könyvkiadó. Az 1830-ban készült kép előterében V. Ferdinánd mellképe látható, aki körül mint valami gomolygó mennyei felhő lakói lebegnek a korábbi magyar királyok. Legfelül, pontosan Ferdinánd feje fölött látni a mennyekből alátekintő Szent Istvánnak a szentek glóriájával övezett alakját. XII-1. Pázmándy képén a szent királyt nem a mennyei seregben, hanem magán a koronázási domb tetején látjuk, amint imádkozó tartásban, fél térdre ereszkedve templommodellt tart a kezében. Gesztusa nem csupán szent voltára utal itt, hanem sokkal inkább apostoli címére. A képnek ez a mozzanata rávetül utódaira is, kik úgyszintén, mint a hagyomány szerint Szent István, Magyarországon az egyházi legfőbb főkegyúri jog birtokosai voltak. Pázmándy képe tehát a magyar apostoli királyság allegóriája. S. K. Könige von Ungarn - Reges Hungáriáé. Faust. Herr. Inv. et lith. Nyomda: HÖFELICH, JOHANN. Kiadó: WAGNER, EDOUARD, Litográfia, 465 x 633 mm. MNM, TKcs, ltsz.: 10.713; RÓZSA 1973, 72, 157, 127. kép; OETTERMANN 1980, 136, 128. XII-2. A magyar nép Ázsiából való kijövetele, a vándorlás és a vérszerződés jeleneteivel a Magyar Nemzeti Múzeum falképének színvázlata 1873 Lötz Károly (1833-1904) Olaj, vászon, 32,5 * 192,6 cm A Szépművészeti Múzeum vásárlása 1905-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 3482 XII-2.
