Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

rázolásait is. A leggyakoribb képtípus a portré, azt a divatkép, táj-, város- és épületábrázolás, viseletkép, tudományos és irodalmi illusztráció, aktuális eseményábrázolás és történeti kép követi. Ha a fogalmat tágabban értelmezzük és mindazon képi műfajokat vizsgáljuk, melyek a történeti tudat és nemzetkép formálásában szerepet játszanak - tehát hazai vonatkozású portrét, hones népismereti képet, történeti régiségek, műtárgyak, emlékszobrok és aktuális események ábrázolásait -, azt tapasztaljuk, hogy a történeti jellegű illusztrációs anyag a kor sajtójában dominánsnak mondható. Történeti jellegű képet csaknem minden olyan népszerű, széles publikumot megcélzó, népnevelő, ismeretterjesztő vagy szórakoztató lap közread, melynek programjában a nemzeti kultúra terjesztése és támogatása szerepel, históriai kompozíció megjelentetése viszont már megfelelő anyagi bázist, vagyis széles előfizetői tábort feltételez, mely négy laptípust, az irodalmi divatlapokat, családi-női és enciklopédikus folyóiratokat, valamint a néplapokat jellemzi. 1849 éles cezúrát jelent a hazai sajtó történetében; egyetlen korábbi irodalmi jellegű folyóirat vagy politikai hírlap sem él tovább a világosi fegyverletétel után. Az 1850-es évektől azonban már nő az előfizetők száma és ezzel párhuzamosan a lapalapítási kedv is.

47 Ily módon az 1860-as évek elejére az újságkiadás már nyereséges, de legalábbis megtérülő befektetéssé lesz.

48 Míg az ötvenes évek a kevésbé cenzúrázott folyóiratirodalom virágzását hozza, Bach belügyminiszter 1859es lemondását és az októberi diploma kibocsátását követően megtartott országgyűlési választások újra a napi politikai eseményeket állítják középpontba, így ekkor a folyóiratok jelentősége a hírlapok javára csökken. A hatvanas évek elejét a kiadók közötti előfizetőkért vívott harc élesedése, a cenzúra enyhülése jellemzi, a provizórium kora már csak a hatalom elleni nyílt támadásokat torolja meg. A kiegyezést követő években helyrebillen a mindennapi életben politika és kultúra korábbi egyensúlya, és ezzel együtt a sajtó is elveszti kitüntetett szerepét. A közölt históriai képek időbeli megoszlását meghatározza az a körülmény, hogy a folyóiratokban megjelenő történeti kép hordozója az aktuális politikai változásokra érzékenyen reagáló, a közhangulatot hűen visszatükröző sajtó. A műfaj iránti érdeklődés egyenes arányban nő a társadalom közéleti aktivitásával. Ha a történeti képek megjelenésének időbeli eloszlását figyeljük, azt tapasztaljuk, az 1857-es év fordulópont. Az úttörő e téren is a Vasárnapi Újság, mely januárban megkezdi Peter Johann Nepomuk Geiger metszetsorozatának közreadását. A fellendülés politikai hátterét az önkényuralom enyhülése és Ferenc József májusi, második magyarországi látogatása adja, melyet a politikai elítéltek amnesztiája kísér. A legtöbb folyóirat 1860-ban, valamint a kiegyezést megelőző három évben közöl történeti képet. 1860 a remény éve, Bach lemondását követően és az országgyűlés összehívását megelőzően egész évben társadalmi megmozdulások és tüntetések jelzik a nyugtalan közhangulatot. Az országgyűlés feloszlatását követő két évet a provizórium szigorító intézkedéseinek hatására stagnálás jellemzi. Bár történeti képet ezalatt csak három folyóirat nyújt a közönségnek, az 1862-ben meginduló Ország Tükre minden eddiginél nagyobb gyakorisággal közöl históriai ábrázolást. Deák 1865-ös húsvéti cikke már a politikai fordulat előhírnöke. Ettől fogva a kiegyezés évéig folyamatosan nő a történeti képet közlő újságok száma. Ennek hátterében nem csupán a növekvő történeti érdeklődés, hanem a képes újságok emelkedő száma is áll: „Az illustratiók utáni sóvárgás csaknem lázas követeléssé vált a nem politikai lapok tág olvasókörének" - írja a Magyar Sajtó 1864-ben.

49 A nemzeti história képeinek sajátos, „helyettesítő" szerepét mutatja, hogy amint erre mód vagy alkalom adódik, a múlt képei mellé azonos súllyal zárkóznak fel a közelmúlt és a jelen eseményeihez kötődő ábrázolások. A kiegyezést követően a sajtó számára fokozatosan elveszti jelentőségét és vonzerejét mind az aktuális eseménykép, mind a históriai ábrázolás. Helyébe az 1860-as évek végétől egy apolitikus polgári műfaj, az életkép lép. A reformkor népszerű folyóirattípusa az irodalmi divatlap.

50 Olvasóközönségét elsősorban a kis- és középnemesség jelenti. Jellegéből adódóan ritkán közöl szöveg közé tördelt képeket, illusztrációi havonta néhány litografált műmelléklet, a rendszeres divatképek mellett többnyire kortárs személyiségek (írók, színészek) arcképei és évente egy vagy két reprezentatív jutalomkép. Divatlapjaink közül az egyik legkorábbinak, a Hölgyfutárnak (1850-1864) gyakori szerkesztő-kiadói változásai megakadályozzák egy következetes képi program kidolgozását és végrehajtását, így nem meglepő, hogy másfél évtizedes fennállása során csupán négy magyar históriai képet közöl. Than Mór Mohácsi csatájának 1857-ben elkészített kőrajzolatú másolata azonban a Hölgyfutár nagy visszhangot keltett vállalkozása, a reprezentatív kivitelű magyar történeti témájú metszetek első példája a sajtó körében. De műlapjai témáját inkább az aktuális események határozzák meg, így Orlay Petőfi Debrecenben művét a forradalom tízéves évfordulójának évében mellékeli a folyóirat, a következő év műmellékletei pedig a Kazinczy-ünnepekhez kapcsolódnak. Az aktualitás igényét jelzi az is, hogy a közölt történeti képek mindegyike előzőleg a Műegylet tárlatain bemutatott és nagy sikert aratott mű. Vahot Imre 1857-től induló lapvállalkozása, a Napkelet (1857-1862) programjában már sokban túlmutat az irodalmi divatlapok hagyományain. Alcíme szerint: „közlöny a társas élet, irodalom, művészet és hasznos ismeretek érdekében hölgyek és férfiak számára egyaránt". Valamennyi közölt képe hazai vonatkozású és hazai művész eredeti alkotása. Divatképet ritkán mellékel - hiszen „divatképet komoly magyar hölgyek nem igényelnek",

51 ha mégis - amint azt a két Dalidó mutatja -, úgy azok is históriai vonatkozású, a nemzeti divatot propagáló kompozíciók. A folyóirat évente két díszes jutalomképet küld előfizetőinek, melyek egyike mindig a magyar históriai múltból meríti témáját. A Napkelet ötéves fennállása során öt gondos kivitelű történeti kép-