Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - B. A Nemzeti Galéria a Budavári Palotában
hely-bemutatókat. 857 A látogatók néhány igen eredeti kísérletnek is tanúi lehettek: itt mutatta be először hologramjait Deim Pál (Az én holográfom, 1979); Dr. Kroó Norbert és Csáji Attila lézerrel kialakított látvány-tárlatát (Lézer interferenciák. Új látvány, új térélmények 1980); Hencze Tamás ún. tüzképeit (1980) stb. A Nemzeti Galéria közművelődési feladatai A Nemzeti Galéria funkcióinak megváltozása - egyrészt kortárs múzeumként való működése, másrészt gyűjtőkörének időbeni kiterjesztése - a személyi állomány bővítését is megkívánta. Ki kellett alakítani az új osztályok munkatársi gárdáját. A főigazgató mellett hamarosan két igazgatóhelyettes is munkába állt. Solymár István váratlan korai halála után az intézmény irányítását Pogánynak meg kellett osztania fiatalabb, és újabb szemléletet képviselő kollégáival, Éri Gyöngyivel és Csorba Gézával. 858 Mindketten minisztériumi ismeretekkel rendelkeztek. Éri Gyöngyi modernebb közművelődési szemlélet meghonosítására törekedett. Csorba Géza pedig az állandó kiállítások felállítását és szervezését végezte. Pogány egészségi állapota megromlott, az évtized végére az ügyek vezetése gyakorlatilag a helyettesekre hárult. 859 Az új gyűjteményi osztályok mellett - Régi Magyar Gyűjtemény, Jelenkori Gyűjtemény - 1974-ben életre hívták a már régebben tervbe vett Közművelődési Osztályt is. 86<) Pogány 1974 áprilisában ötoldalas tervezetben ismertette a Múzeumi Főosztállyal a Galéria Közművelődési Osztályának működési területeit. Ezek szerint az osztály munkája kiterjedne a múzeum szinte minden feladatára, mondhatni, megvalósulás esetén a múzeumi munka voltaképpen megkettőződött volna. Nem csak a közönségkapcsolatok kiépítése, vagy mint a tervek írója fogalmaz: „a Galéria benépesítése" lett volna a feladata, hanem az egész országra kiterjedő szakfelügyeleti munka szervezése, a vidéki gyűjtemények profiljának meghatározása. Az osztály kapcsán felmerült egy módszertani csoport és egy szerkesztőség felállítsa is. 861 Végül a megszervezett részleg feladatul kapta a kiállításrendezést, valamint a közönségkapcsolatok megszervezését, új típusú gyermek- és felnőttoktatási akciók és szervezetek megvalósítását és támogatását. Ez az osztály viselte a közművelődési törvény egyes pontjainak végrehajtásával kapcsolatos terhek jó részét is. 862 Ez utóbbi feladatok igencsak igénybe vették az intézmény teljes szakmai és műszaki állományát. Mint már említettük, a közművelődési törvény nemcsak a művelődési intézményekre nézve hozott új szabályokat, hanem a vezetők számára a gazdaság szféráiban is előírta, hogy munkatársaik művelődéséről gondoskodjanak. Ezért sokan keresték meg a Galériát, hogy ún. szocialista szerződést kössenek vele, így biztosítva saját intézményeik kulturális fejlődését. 863 Nem egyes vagy elszigetelt esetekről volt itt szó, hanem az ismeretterjesztés valóságos „nagyüzeméről". 864 Az akciók közé tartoztak a vándorkiállítások, melyek céljaira a Galéria külön utazótárlatokat indított, melyekhez kisebb katalógusok, leporellók is készültek. 865 Tegyük hozzá, nemcsak a Nemzeti Galériát terhelték a közművelődés akkori értelmezéséből adódó, és tényleges eredményeiket tekintve - Fülep Lajos kifejezésével - „szocialista irrealizmusról" tanúskodó feladatok, hasonló munkákkal volt elfoglalva a Nemzeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Múzeum vagy a Természettudományi Múzeum gárdája is. A téma kutatója a „közművelődési furor" mozgatta programok hatásfokáról szólva összefoglalóan megjegyzi: „azok, akikhez a kultúra felülről, idegen és személytelen külső erőként szól, maguk sem viszonyulhatnak másként a kultúrához, mint idegenkedve." 866 A művészeti ismeretek terjesztésének kérdése az egykorú, népmüveléssel foglalkozó szakirodalom kiemelt témája lett, így a népművelési, művészetszociológiái ismeretek hamarosan utat találtak a múzeumokhoz is. 867 A fentebb utalt naiv és jószerivel inkább az ideológia terjesztésének szándékával művelt ismeretterjesztés (szocialista brigádok meghívása, munkásotthoni tárlatok) formái mellett a hatvanas évek második felétől meghonosodtak a különböző látogatói igényekhez már jobban alkalmazkodó kiállítások és ismeretterjesztő módszerek. A felnőttoktatás keretében előadásokat, tárlatvezetéseket tartottak. 868 A múzeumok élete nyitottabbá vált, s kialakultak az intézményi propaganda és publicitás megteremtésének különböző formái, mely utóbbiak a kilencvenes évektől kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet. 857 A leporellókat lásd: MNG Adattár. Közművelődési Osztály állománya. Ezekből kiderül, nemcsak az ifjabbak, hanem idősebbek is helyet kaptak, köztük pl. Olcsai Kiss Zoltán. 858 Korábban mindketten minisztériumi funkciókban, illetve a közművelődés területén dolgoztak. Éri Gyöngyi 1975. október l-jétől. Csorba Géza 1980. július l-jétől lett a múzeum munkatársa. Solymár 1977. január 5-én hunyt el. 859 Pogány 1980 elején, egészségügyi okokra, illetve a minisztériummal való együttműködés nehézségeire hivatkozva lemondott főigazgatói állásáról, és kérte nyugdíjazását. Pozsgay Imre miniszter ezt 1980. április 4-ével elfogadta. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 118. dosszié, személyi dokumentumok. 860 A Közművelődés első osztályvezetője Dávid Katalin volt. Az első tervek - a gyermek-, ifjúsági és felnőttoktatás korosztályok szerint - 1975-ben készültek. MNG Irattár, 863-1008/1975/46/1977. 861 A módszertani csoport annak a problémának elvi kidolgozásával foglalkozott volna, hogy „mi a képzőművészeti múzeum teendője a tömegek vizuális kultúrájának nevelésében" stb. Pogány Ö. Gábor levele Gönyei Antalnak, 1974. április 15. 862 25. § (2) „Az intézmények közreműködnek a művészeti érdeklődés felkeltésében, az igények formálásában és kielégítésében, a művészeti nevelésben és ismeretterjesztésben; a művészetek és a társadalom különböző rétegei közötti kapcsolat erősítésében. Rendszeresen támogatják az amatőr művészeti mozgalmat." 863 Ez azt jelentette, hogy a múzeum értesítést küldött számukra egyes rendezvényeiről, tárlatvezetést biztosított, munkatársai a helyszínen előadásokat tartottak, kisebb tárlatot rendeztek az üzemek, művelődési házak arra megfelelő helyiségeiben stb. A szocialista szerződések szövege többnyire hivatkozott mind a közművelődési párthatározatra, mind magára a törvényre. 864 A résztvevők szerint volt olyan hónap, hogy egy-egy kolléga húsz helyszínre is elutazott. Emlékezetes, hogy a „kiszállások" költsége az intézmények számára vagy egy évtizeden keresztül csupán 31 Ft napidíjat jelentett. Az autókat hol a múzeum, hol a KMI, hol pedig a meghívók biztosították. Dévényi István szóbeli közlése. 865 Az egyik leggyakrabban utaztatott kiállítás volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kiállítása, Ecsery Elemér munkája. Ez 1974 és 1976 között megfordult a Ganz MÁVAG Művelődési Ház, a Derkovits Gyula Ifjúsági Klub, az EVISZ VIII. Művészeti Központ, a Fényes Adolf-terem, a Frankel Leó Művelődési Ház, a Pesterzsébeti Múzeum, a XIX. kerületi Hazafias Népfront székháza, a Zalka Máté Katonai Főiskola, a Csepel Müvek Munkásotthona, a Csepel Autógyár, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia arra alkalmas helyiségeiben Budapesten, hogy 1977-től kezdve vidéken folytassa vándorútját. 866 Koncz2002. 867 Vitányi Iván már a hatvanas évek végén közzétette ezzel kapcsolatos szociológiai kutatásait, megállapítva a művészet percepciójának szintjeit a különböző társadalmi rétegek körében. Vitányi 1968-1969; T. Kiss 2000, 125. 868 A múzeumon belüli előadások száma 1971 és 1975 között: a Nemzeti Múzeumban 106; a Szépművészeti Múzeumban 176; a Nemzeti Galériában 28. A múzeumon kívüli előadások: a Nemzeti Múzeum keretében 440, a Szépművészeti Múzeum szervezésében 304; a Nemzeti Galéria szervezésében 556. Érdekesek a tárlatvezetések adatai is: Nemzeti Múzeum 815; Szépművészeti Múzeum 1924; Nemzeti Galéria 1669.
