Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez
lyezik, melyekkel a művész a bányavidéket jelezte. A főkapu és a lépcsők körül elhelyezett allegorikus figurák a hét, ma Közép-Szlovákia területén fekvő bányavárost képviselik címereikkel: Bélabányát (Banská Belá) - Új bányát (Nova Bana) - Selmecbányát - Besztercebányát (Banská Bystrica) - Bakabányát (Pukanec) és Libetbányát (Lubietová); középen áll Körmöcbánya megszemélyesítője, akire az aranyat szimbolizáló napsugarak esnek, s ezek világítják meg a feliratos kartust, amely fölé három főherceg alakját - középen a trónörökös Józsefet, bal oldalt Károlyt, jobb oldalt Lipót Pétert (itt mint „Petrus") - helyezték. A kartus két oldalán lévő, a balusztráddal váltakozó posztamenseken az Igazságosság, a Remény, a Nemeslelkűség és az Állandóság (Iustitia, Spes, dementia, Constantia) jelképes alakjai találhatók, följebb az oszlopok között további szimbolikus figurákat látunk - GEOMETRIÁT (Mértant), MATHESIST (Tudományt, illetve Csillagászatot), a hét bányavárost jelképező alakot (?) és a veszélyt megtestesítő HYDRAT amelyet a Habsburg-uralom legyőz. A megtört főpárkány fölötti attika-emelet fülkéjében függ a Lotharingiai Ferenc császár képmását ábrázoló medalion. A világtájakat szimbolizáló négy, apró alak tartja Magyarország címerét a bemélyedés fölött A konstrukció kartusokkal körülfont obeliszkben végződik, melyen Isten szeme látható. A díszkapu két oldalán szintén obeliszkek állnak, csúcsaikon a Habsburg birodalmi sassal, mellettük talapzatokon balról Apolló, jobbról a Habsburg-hatalmat jelképező Herkules alakjával. A ma már elmosódott feliratból a Körmöcbányát képviselő allegorikus figura fölötti kartuson a kronosztikont nem lehet jól olvasni, de a főhercegek gyermek-alakjai a tervet Lotharingiai Ferenc császár látogatásával hozzák kapcsolatba. Körmöcbányához hasonlóan a nagyrabecsült vendég méltó fogadtatását készítette elő Selmecbánya is, s ehhez hozzájárultak Schmidt diadalkapui. Az egyik, jelenleg a Szlovák Nemzeti Múzeum Selmecbányái Bányamúzeumának gyűjteményében található, a művész által jelzett, reprezentatív terv, konstrukcióját tekintve kevésbé igényes egyszintes oszlopos építményt ábrázol, mely azonban díszítésében nem marad el a körmöcbányai díszkapuk mögött. Oszlopait, hasonlóan a megtört architrávon elhelyezett két pár karcsú obeliszkhez, virágfüzérek fonják körül. A szerkezet teherhordó rendszerét balról egy kariatida, jobbról pedig egy atlasz egészíti ki. A diadalkapu boltozatán lévő kartus felirata Lotharingiai Ferenc császárt és Mária Terézia császárnőt, Magyarország fenséges és kegyelmes királynőjét magasztalja. A boltozattal ellátott konstrukció fölötti jelenet a császári párt ábrázolja, akinek egy lovas mutatja a háttérben elterülő város felé vezető utat. Az ünnepi fogadtatás jelenetét hódoló alakok és angyalok egészítik ki. Az efemer építmények hasonló elmés, részletekig kidolgozott vázlatát mutatják Schmidt további tervei is, melyeket többek között II. József és kísérete 1764-es látogatása alkalmából készített. Ebben az összefüggésben a bécsi akadémián végzett tanulmányai mellett Giuseppe Galli Bibiénával fönntartott kapcsolata és együttműködése különlegesen hasznosnak bizonyult. E körülmények egybejátszásának köszönhetően nemcsak figyelemre méltó figuralistává nőtte ki magát, hanem a rokon díszlettervezői munkához szükséges feltételeket is elsajátította. A diadalkapu-terveket Schmidt Stanetti Dénes szobrász, Organista Simon és Kleinsfalth Máté festők közreműködésével valósította meg. 38 Ismereteink Anton Schmidt alkotómunkájáról folyamatosan bővülnek további művekkel, mind oltárképekkel, mind portrékkal és egyéb figurális kompozíciókkal. A közép-szlovákiai bányavárosokban új otthonra talált és működési területéhez szorosan kötődő művész életútjának és művészi tevékenységének teljes megvilágításához azonban még további levéltári anyaggyűjtésre lesz szükség. írásunkban csupán néhány új ismeretünket igyekeztünk összefoglalni és a belőlük adódó következtetéseket levonni. Úgy véljük, hogy ezek kijelölhetik a további kutatás útját. JEGYZETEK 1 Garas K.: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest 1955, 38, 69, 160, 191, 248-249, 268, 271, 279. 2 Lintnerová, E.: Nové poznatky k Zivotu a dielu barokového maliara Antona Schmidta na Slovensku. Sbornfk FFUK Historica 77 (1958) 233-234. A tanulmány a szerző „Anton Schmidt, barokny maliar baflskych miest" című, a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1957-ben készült szakdolgozatának kivonata. 3 Lintnerová, E. i.m., 233-234. Figyelembe véve azonban Schmidt vagyoni és társadalmi helyzetét, akit 1752. január 31-én Selmecbányái polgárrá nyilvánítottak (Horváth, R: Vytvamí umelci a stavební remeselníci v poslednych desat'roőiach feudalizmu. Vlastivedny éasopis 27 [1978] 191), aki a Selmecbányái Szentháromság téren a városházával szemközt lévő házban lakott és a festészet terén a környék legjelentősebb megrendeléseivel bízták meg, a halotti anyakönyv bejegyzése túlságosan lakonikusnak tűnik 4 A bécsi egyetemen készült szakdolgozat Wien, 1985. Kézirat. 5 Taufebuch Nr. 24, 199. o. 6 Taufebuch Nr. 25. 7. o. 7 Jávor A.: Kracker Bécsben 1719-1744/46. Művészettörténeti Értesítő 33 (1984) 198. 8 CcDeová, M.: S taré umenie v zbierkach múzea - katalóg. Martin 1989, 5.; és S taré umenie v zbierkach Slovenského národného múzea - Banského múzea. Vlastivedny casopis 40 (1991) 16. 9 Rizzi, W. G.: Das Schloß in Ebenthal in Niederösterreich und sein Festsaal von Giuseppe Galli Bibiena. In: Arx - Burgen und Schlösser in Bayern, Österreich und SüdtiroL Bozen 1984, L 3-7. 10 Galavks, G: Antonio Galli Bibiena in Ungheria e in Austria. Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 30 (1984) 203: megemlíti pl. a melki bencés templom szószékére és négy oltárára készült tervét; 237.: a mistlbachi és a stam-
