Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GARAS Klára:

Jézus a templomban" ábrázolásra, a kromefízi piarista templom „Szent Család" oltárképére, beállítása, széles formakezelése pl. a lembergi (Lwow-Lviv) képtár újabban közzétett „Maria von Siege" képére emlékeztetnek. Michelangelo Unterbergerrel hozhatjuk kapcsolatba a budapesti műkereskedelemben felbukkant „Szent Teréz látomása" vázlatot. Az aléltan hátradőlő Szent Teréz és a föléje hajoló kitárt szárnyú angyal jobbjában a nyíllal hasonlóan szerepel a festő 1756-ban készített képén a wilteni plébániatemplom mellékoltárán. Az eltérő felső kompozíció-rész a Szentháromság jelenésével azonban arra is utalhat, hogy a vázlat a téma egy másik, ismételt megoldásával áll összefüggésben. A kivitelezés bizonyos gyengeségei alapján leginkább arra következtethetünk, hogy a budapesti képet az Unterberger mintakép nyomán festették.

26 A barokk vázlatok mesterének, rendeltetésének meghatározása többnyire bonyolult feladat: a vázlat olykor nem is került kivitelezésre, a kivitelezett mű az idők során elpusztult, ismeretlen maradt. A kivételesen szerencsés esetek, a minden vonatkozásában pontosan meghatározható művek közé sorolható egy 18. századi osztrák festő műveként szereplő budapesti oltárképvázlat „Szent Márton csodatételé"-nek ábrázolásával. A pontosan megegyező kompozíció, azonos képformátum alapján képünkben a felsőmorvaországi Krnov plébániatemplomában őrzött főoltárkép vázlatát ismerhetjük fel.

27 A dokumentumok tanúsága szerint az oltárképet 1783-ban Johann Franz Greipel bécsi akadémiai festő készítette. A vázlat és a kivitelezett oltárkép között csak kisebb részleteltérések mutatkoznak (ld. pl. a püspökbot beállítását, stb.), az alakok, a szent püspök, a kísérők ugyanazok. A sziléziai születésű (Horny Benesov, 1720) Johann Franz Greipel, aki az 1740-es években már Bécsben élt s a bécsi művészeti akadémián tanult, a korszak megbecsült és sokoldalú mestere volt. Festett freskókat és történeti jeleneteket Ausztriában, oltárképeket Bécsben s Morvaországban. Műveiből azonban csak keveset ismerünk s az itt azonosított budapesti vázlat módot adhat œuvré-jének valamelyest alaposabb feltárásához.

28 JEGYZETEK 1 A jezsuiták evkönyveiben különösen gyakran szerepel az „Apelles Viennensis" stb. megjelölés, pl. a besztercebányai, budai, nádasi, kassai, gyöngyösi, zsolnai, eszéki, székesfehérvári jezsuita templomok esetében (Litterae Annuae provinciáé Austríae S. J. 1755-1770, Cod. 1214912163, Wien, Österreichische Nationalbibliothek). Az általában híres bécsi festőként értelmezhető meghatározást többek közt M. Unterberger, F. X. Wagenschön, F. A. Palkó stb. festőkkel hozhattuk kapcsolatba. 2 Böhler, /.: Kunstwerke des deutschen Barock und Rokoko, 1630-1780. München 1986, 30, Nr. 14. Olaj, vászon, 693 x 39,3 cm., „Entwurf zu einem bisher unbekannt gebliebenen Alterblatt." 3 Petrová-Pleskotová, A.: Maliarstvo 18. storocia na Slovensku. Bratislava 1983, 64, fig. 20. Olaj, vászon, 360 x 180 cm. Az oltárkép fotójáért Anna Petrová-Pleskotovának mondok köszönetet. A „Szent Katalin eljegyzése" oltárképről Anton Schmidt Selmecbányái festő által készített másolat a körmöcbányai (Kremnica) Mária-templom oltárképe volt, jelenleg Kremnica, Múzeum (olaj, vászon, 225 x 121 cm), ld. Petrová-Plesková, A.: Zur Frage des Wirkens Johann Lukas Krackers und seines Kreises in der Slowakei. Ars 1971: 1-2, 111, fig. 15. 4 Petrová-Pleskotová, A. i.m. 1983, 20, fig. 21; Papco, J: Niekolko novych nalezov a atribucii maliarskych diel na Slovensku z druhej polovice 18. storoéia. In.: Problemi umenia 16-18 storoéia. Bratislava 1987, 205; Petrová-Pleskotová, A.: Maliarstvo 18. storoéia na Slovensku. Ars 1990, 85. 5 A jezsuita forrásanyaghoz ld. Magyar Országos Levéltár (MOL), Magyar Kamara Archívuma, Acta Jesuitica. Coll. Schemniciensis, F. 1-2; Országos Széchényi Könyvtár, Annuae Collegii Schemniciensis stb. Ab. 104. A Selmecbányái jezsuita templom oltáraira vonatkozó bejegyzés bizonyos félreértésre és vitára adott okott. Voit P.: A barokk Magyarországon. Budapest 1971, 35,104 Christoph Jauschsal hozta kapcsolatba a festői munkákat. Mojzer M. Voit könyvét ismertetve (Művészettörténeti Értesítő 21 (1972/91) vitatja ezt a feltevést, s a História Domus bejegyzését idézi 1727-ből az új oltárkép mesterére vonatkozóan, bizonyos „Oenipotang" mesterként említve. Voit P.: Franz Anton Pilgram, Budapest 1982, 431 e megjelölést helyesen Innsbruckkal (Oeinipontum) hozza kapcsolatba, de tévesen Tauschra vonatkoztatja. Az Innsbruckból származó, de onnan korán elkerült Christoph lausch a jezsuita forrásokban „Viennensis" megjelöléssel szerepel. Az innsbrucki festő, akire a Selmecbányái jezsuiták utalnak (1727) az Innsbruckban működő J. G. D. Grasmair. 6 Grasmairra vonatkozóan ld. Thieme, U.-Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler XIV. Leipzig 1921, 526; Ringlcr, /.: Die barocke Tafelmalerei in Tirol. Innsbruck 1973, részletes irodalommal és a művek jegyzékével; Barock in Innsbruck, Ausstellung, Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum. Innsbruck 1980,154. A magyarországi vonatkozásokat nem említik. 7 Budapest, magángyűjtemény, olaj, vászon, 70 x 120 cm. A Szent György-céh IX. aukciója, Budapest, Nemzeti Szalon, 1911, XI. 26, No. 26 (repr.); Wien, Versteigerung Wàwra, 1909. II. 3. Nr. 123, 124 1911. Nr. 124. Olaj, vászon, 78 x 118 cm, a hátoldalon JL G. D. Grasmair" felirat. Hasonló felirat szerepel Grasmair ismert képeinek nagy részén, ld. pl. Feltámadás, Szent Család stb., Innsbruck, Múzeum, Ferdinandeum. 8 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria. Ltsz. 82.3-82.4 M. Olaj, vászon, 156 x 207 cm. Vétel Dr. Cséby Lajosné adományából. A képek eredetileg feltehetően téglalap alakúak voltak. Ld. hozzá J. L. Krack er és J. Zach falképeit az egri szervita rendházban (1779): Voit P.: Heves megye műem-