Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: Festészetünk történetének szentendrei vonatkozásai a XIX. században
FESTÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉNEK SZENTENDREI VONATKOZÁSAI A XIX. SZÁZADBAN (A SZENTENDREI FESTÉSZET TÖRTÉNETE ÉS STÍLUSÁNAK VIZSGÁLATA 1 945IG C. MUNKA ELSŐ FEJEZETE) Jankó János (Tótkomlós, 1833. okt. 1.—Budapest, 1896. rnárc. 29.) az első festő a XIX. században, akinek szentendrei vonatkozásban említi nevét az irodalom. 1 1872-ben házat vásárolt Szentendrén 2 , fárasztó hírlaprajzolói tevékenységének ellensúlyozására 3 telepedett ki a fővárosból a Duna-menti kisvárosba, mely ebben az évben alakult rendezett tanácsú várossá Dumtsa Jenő polgármestersége alatt. 4 Hiába remélte azonban a kikapcsolódást, ekkor még igen nehézkesen lehetett közlekedni Szentendre és Budapest között', hiszen a helyiérdekű gőzvasutat csak a 80-as évek végén 0 indították be. Nyáron hajóval még csak megjárta, de télen kora hajnalban érkezett csak ki egy rozoga társaskocsi. 7 így hetenként csak másfél napot tölthetett vidéki kikapcsolódásban. Ezeket a közlekedési nehézségeket a főváros aktualitásának szolgálatában álló festő nem bírta sokáig, 1873-ban eladta a házat és visszaköltözött Pestre. 8 Jankó szentendrei házvásárlását feltehetően megelőzték már korábbi kirándulásai a Duna-kanyar környékén. 1858ban készült Nógrádmegyei dudás című festménye 9 is arra mutat kevés adott helyhez konkretizálható festménye közül, hogy nemcsak szülőföldjét, az Alföldet látogatta 10 , hanem Magyarország e másik vidékére is elvetődött. Hiteles szentendrei vonatkozású munkáját mindössze egyet ismerünk 11 , éppen a házvásárlás előtti időből: 1869-ben a Képes Világ színes mellékleteként megjelent Szent-Endrei fahordó című kőrajzot 12 (8. kép), és ennek akvarell változatát 13 (9., 10. kép). Szlovák népviseletbe öltözött parasztember vezet fával megrakott kétökrös szekeret egy hegyi úton lefelé. A kis kompozíció logikusan illeszkedik a XIX. század hetvenes éveiben túlsúlyra kerülő magyar életképfestészetbe általában éppen úgy, mint Jankó egyéni munkásságába. A szabadságharc bukása után hazánkban tért hódító romantikus festészet, melynek Jankó egyik tipikus képviselője, új műfajoknak teremt lehetőséget: a népies életképnek és a történeti festészetnek. Az életkép a korábbi, már a szabadságharc előtt tért hódít polgári tárgykörrel és lassan siklik át a népies témákra. 14 Jankó bécsi magyar Rahl-növendék társaival, a fiatal Lötz Károllyal és Than Mórral egyik legjelentősebb művelője ennek az iránynak, azzal a különbséggel, hogy Jankó élete végéig népi életképeket fest hírlaprajzolói tevékenysége mellett, míg társai, főleg Lötz Károly életének második felében egy, a hivatalos reprezentációt szolgáló művészetért búcsút mond ennek a műfajnak. A múlt századi festő- és grafikusnak ez az egyetlen hiteles szentendrei vonatkozású műve tipikusan rá jellemző munka. Méltatói kiemelik Jankó realitásérzékét és ilyen irányú követelményét önmagával szemben 1 "', ugyanakkor azt a tulajdonságát, hogy előbb mindig a fantáziájában fogan meg a kép 16 , nem a közvetlen valóságot ábrázolja, tehát még nem a natura után fest. A múlt századi romantikus festészet kettős sajátsága ez: becsületes természet-tanulmányozás, melyet bizonyos eszmei célok szolgálatában használ fel, s ez utóbbi az elsődleges. A tárgyalt kép ugyan töredéke Jankó életművének, mégis megtaláljuk itt a korabeli romantikus törekvésekre jellemző néprajzi érdeklődést 17 , melynek megvan a maga világnézeti tartalma is: a hazánkban élő nemzetiségek felé fordulás. A magyar romantikus festészetet tápláló nemzeti érzés nem zárja ki, sőt magába foglalja ezt az érdeklődést, melynek folytatását majd aszentendrei vonatkozású XX. századi festészetben is felismerhetjük a legkülönfélébb formában. 18 Az említett, 1872-ben polgármesterré lett Dumtsa Jenő személyével kapcsolatban is kiemeli az irodalom 19 , hogy a szentendrei nemzetiségiek között fönnálló ellentétek az ő polgármestersége alatt mérséklődtek, mivel gazdasági kiegyenlítésre törekedett. Mintha a Ráby Mátyás idejében esett csorbát akarta volna kiküszöbölni. Figyelemre méltó az a tény is, hogy Ráby Mátyásnak, a magyar forradalmi harcok egyik előfutárának Szentendrével kapcsolatos történetét feldolgozó Jókai Mór és Jankó János közeli kapcsolatban voltak egymással. Jankó a Jókai által szerkesztett Nagy tükör és az Üstökös rajzolója volt. 1866. jan. 8-án Bajay Gizellával tartott esküvője násznagyául Jókait hívta meg. 20 Jankó eddig ismert egyetlen szentendrei vonatkozású képe is tehát számos gondolatot indíthat el a magyar nemzetté válás időszakával és Jankó haladó gondolkodásával kapcsolatban. 21 Jankó valószínűleg később is felkereste Szentendrét. Szana Tamás ugyanis bizonytalan kijelentést tesz arra nézve, hogy halála előtt, betegen is lett volna ott egy ideig. 22 A szentendrei festészetben az elmúlt század folyamán kétségtelenül legnagyobb jelentőségű Ferenczy Károly (Bécs, 1862. febr. 8.—Budapest, 1917. márc. 18.) ide vonatkozó munkássága. 1889—1892 között 23 , mintegy négy évig lakott Szentendrén 24 . Itt keletkezett festményei életművének lezárt korszakát képezik ugyanakkor, amikor a magyar festészet ún. „finom naturalista" periódusának is jelentékeny részét alkotják.
